INDIA-BHUTÁN-NEPÁL-TIBET ÓRIÁS KÖRÚT 11-36 NAPBAN

Nemzetközi járatunk Újdelhibe érkezik, ahol első éjszakánkat töltjük. Újdelhi ugyan "csak" India második legnépesebb városa a maga közel 13 millió lakosával, de úgy tűnik hogy az összes ember mindig épp ott van, ahol mi is... nem kicsi a káosz és hát a tisztaság is hagy némi kivánnivalót maga után, viszont a világ egyik legjobb helye, teák, selymek, fűszerek drágakövek beszerzésére. Már első este kóstoljuk meg India csodálatos ízeit, majd pihenjük ki a hosszú uitat. Delhi a világ egyik legrégebb óta folyamatosan lakott városa, történelme során számtalan birodalomnak volt központja. Fontos település volt az India északnyugati részét a Gangesz-alfölddel összekötő kereskedelmi útvonalon.

Reggeli után egy belföldi járattal délre, Kochin városába repülünk, ahonnan egy busz Periyarba visz. Mivel Priyar India fűszer kertjének is nevezik, rögtön teszünk is egy kirándulást a környék fűszer ültetvényein, hogy megismerkedjünk a kardamommal, vaníliával, currylevéllel vagy akár a sáfránnyal. Innen a hotelbe megyünk ahol az este hátralevő részét töltjük. Szállás Periyar.

Délelőtt hajózni fogunk a 777 négyzetkilóméteres Periyar tavon, ahonnan szerencsés esetben számtalan állatot figyelhetünk meg. Ha ez nem lenne elég délután kirándulást teszünk a Periyar Nemzeti Parkba. A park 350 négyzetkilométeren terül el és híres az elefánt és tigris rezervátumáról. Bár az 53 tigris egyikét nem valószínű, hogy látni fogjuk a közel 1000 elefánt egyikét viszont szinte biztos. Ezen kívül szarvasok, mongúzok, makákólk, leopárdok és rókák valamint 350 madárfaj képviselői láthatóak itt. Este a hotelben relaxálunk. Szállás Periyar.

Reggeli után elhagyjuk Periyart és Alleppey városába indulunk. Itt becsekkolunk egy úgynevezett houseboatra, ami gyakorlatilag egy úszó hotel. Míg a személyzet főz ránk élvezhetjük a hajóutat ami a híres csatornarendszeren visz végig. Közben a hétköznapi emberek életét láthatjuk a parton, hajóval jönnek mennek az emberek iskolába, templomba, dolgozni. Este kikötünk az egyik településnél, ahol egy kis sétára indulhatunk, majd a naplementét már a hajó deckjéről élvezhetjük. Szállás a hajón.

Délelőtt elhagyjuk a hajót és Alleppeyből Kumarakomba visz buszunk. Kumarakom Kerala tartomány egyik legvarázslatosabb kisvárosa és a csatornahálózaton kívül a közeli madár rezervátumról híres. Itt található még Kerala legnagyobb édesvizi tava a Vembanad tó. A délután hátralevő része szabad program, a tavon lehet szörfözni, horgászni, vagy úszni, illetve át lehet hajózni a tavon fekvő Pathiramanal szigetre. Szállás Kumarakom.

Kumarakomból busz visz minket vissza Kochinba, ahonnan egy belső járattal Delhibe repülünk, itt csatlakozik be a csoport többi tagja, és másnap indul az Észak India körút. Új Delhi Delhi városán belüli modern metropolis, amely egyben az Indiai Köztársaság fővárosa is. Új Delhit Edwin Lutyens vezető 20. századi brit építész tervezte. 1911-ig Calcutta (Kolkata) volt a főváros, de sok India területén virágzó korábbi birodalomban is Delhi töltötte be a és gazdasági és politikai központ szerepét. 2003-as adatok szerint Új-Delhi lakossága 295 000 fő, de teljes Delhié viszont 14.1 millió, amivel így Bombay (Mumbai) után ez India második legnépesebb városa. Szállás Újdelhiben.

Reggeli után a a város látnivalóit vesszük sorra az alábbi sorrendben:

Vörös Erőd (The Red Fort, Lal Qil'ah, vagy Lal Qila): Shah Jahan mogul uralkodó új fővárosának Shahjahanabadnak a Delhi államban épült hetedik muszlim városnak a palotája volt. A fal hossza 2,5 kilométer magassága 16 méter és 33 méter (folyó menti oldal) között váltakozik. Belsejében bazársor, palota és más adminisztratív épületek találhatóak. 1648-ban 10 év munka után épült fel végleg. A brit-indiai hadsereg főhadiszállásává tette 1857 után.

Jama Masjid: India legnagyobb, legismertebb és legszebb mecsete. A vörös homokkőből és fehér márványból épült iszlám remekmű Jahan sah (vagyis ’a világ ura’) mogul uralkodó utolsó nagy alkotása. Ő építtette a vörös erődöt Delhiben és az agrai Taj Mahalt is. A mecsetet 1650-ben kezdték építeni, s ötezer munkás hat éven át dolgozott rajta. Három óriási kapuja, négy tornya és két, negyven méter magas minaretje van. A hatalmas udvaron 25 ezer hívő imádkozhat egyszerre.

Chandi Chowk: A Chandni Chowkot, vagyis Holdfény teret körülvevő bazárvilág nemcsak színes portékák óriási választékát kínálja, de igazi betekintést nyújt Delhi nyüzsgő mindennapi életébe. Mivel a Vörös Erőd közelében van, itt folytatjuk a napot. Az egzotikus fűszerektől a szárikig, a Krishna szobroktól az ékszerekig mindent megtalálunk itt valamint az ebéd elfogyasztására is alkalmas hely lesz.

Laxminarayan Templom (Birla Laxmi Narayan Temple): A templomot Birla Mandirnak is nevezik, a jólét hindu istenének Laxminak és a hindu háromság megtartójának Lord Vishnunak épült. Szökőkutak és hatalmas kertek tarkítják. Lord Krishna születésnapján (Janmashtami) a templom hívők ezreit vonzza.

India Kapu (India Gate): Edwin Lutyens építette annak a közel 90 ezer indiai katonának az emlékére, akik az első világháborúban és az 1919-es afgán háborúban haltak meg. A 42 méter magas építmény alapkövét 1921 február 10-én fektették le, és az építése 1931-ben fejeződött be. A falaiba az elhunyt katonák neveit vésték.

Humayun Sírboltja (Humayun Tomb): 1562-ben kezdték építeni a császár özvegyének kívánságára, s nyolc év alatt készült el, Nasiruddin Humayun (1508-1556) második Mogul vezér részére. A világörökség része. Agra tündöklése Delhinek hanyatlást hozott, s nem tudták sokáig ápolni a királyi kertet, a 18. században a helyiek zöldségtermesztésre használták. Az eredeti állapot visszaállítása csak 1993-ban kezdődött el, mikor a síremléket a Világörökség részévé nyilvánították. A mauzóleum főkamrája őrzi Humájun szarkofágját, valójában a császárt jóval mélyebben egy földalatti kamrába temették, de pontosan a szarkofág alá.

Safdarjung Sírboltja (Safdarjung's Tomb): Elhaladunk az épületegyüttes előtt. A márvány mauzóleumban található sírbolt 1754-ben Safdarjungnak épült, aki Muhammad Shah gyenge Mogul uralkodó (1719-1748) erős miniszterelnöke volt.

Qutb Minaret (Qutb Minar): 72 és fél méter magas, ötszintes torony, a világ legmagasabb, téglából épült minaretje. 379 lépcső vezet fel a tetejére. Alsó átmérője 14.3 m tetején pedig 2.7 méter. De ezen kívül rendkívül fontos történelmi helyszín is. 1193-ban kezdték építeni de nem készült el 1368-ig. Az Unesco által a világörökség részének nyilvánította. A Qutb épületegyüttes leghíresebb része ez a minaret (az együttes többi tagja pl.: Alai Minaret ami 2x magasabbra lett tervezve mint társa, de végül 24.5 méter magas lett, a Quwwat-ul-Islam mecset, amit 1190-ben kezdtek el építeni, a török művészek által készített faragott márvány kapu az Ala-I-Darwaza, illetve az a 7 méter magas 41 centi átmérőjű 6 tonnás acéloszlop, ami ahhoz képest, hogy Chandragupta II Vikramaditya (375–414) építette meglepően jó állapotban van).

Ezután ha időnk engedi az alábbi 2 opcionális érdekességeket is megnézzük:

Lotus Templom (The Bahá'í House of Worship): Ez a templom a Bahái vallás követőinek épült kegyhely, 1986-ban fejezték be, és ez az indiai szubkontinens fő bahai temploma. Érdekes, lótuszvirág formája miatt számos építészeti díjat nyert, és több száz cikkben írtak róla. A tervet egy Kanadában élő iráni származású építész Fariborz Sahba készítette. Mint minden bahai templom ez is 9 oldalú es 27 szabadon álló közel 40 méter magas hatalmas márvány szirom díszíti, és a távolból úgy néz ki, mintha úszna az őt körülvevő 105 000 négyzetméteres 9 medencében. 9 kapun lehet a belső terembe jutni, ahol 2500 embernek jut hely. Az építéséhez a pénz nagy részét egy Ardishír Rustampúr nevű illető adta Hyderabadból, aki 1953-ban e célért odaadta egész életén át megspórolt pénzét. Az 1986 decemberi átadás óta 2002-ig több mint 50 millió látogatót vonzott, évente több mint 3 milliót, de hindu szent napokon közel 150 000 ember is meglátogatja (mi ne akkor menjünk)

Iskcon templom (Iskcon Temple): Az Iskcon rövidítése a: The International Society for Krishna Consciousness (ISKCON), azaz a Hare Krishna mozgalomnak, amit 1966-ban New Yorkban alapította A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada. Ezt a templomot 1998-ban építették, 30 méter magas, és a központi légkondicionálóval ellátott termében 1500 ember fér el egyszerre. A finom művészi festmény díszítéseket orosz művészek készítették.

A kiadós városnézés után valahol a dzsumbujban Paharganjnál vásárolgatunk és vacsorázunk vagy a nyugodtabb Connaught Placenel. Szállás Újdelhiben.

Reggeli után 4 óra utazással Jaipurba érkezünk. Jaipur ismertebb nevén a Rózsaszín Város Rajastan állam fővárosa. 1727-ben alapította Sawai Jai Singh II maharadzsa egy kiszáradt tó fenekére, és egyben ez volt India első tudatosan megtervezett városa. Megalakulása után 276 évvel 2003-ban körülbelül már 2.7 millió lakossal büszkélkedhetett. A város falait és téglalap alakú blokkjait az ősi hindu építészeti rendszer, a Shilpa-Shastra szerint fektette le. A rózsaszín város, nevet azután kapta, miután ezeket az épületeket állítólag azért festették ilyenre, hogy Alfréd herceg 1853-as látogatásakor jelezzék a város britekhez fűződő lojalitását. Az óvárosba nagy, 30 méter széles utcákon lehet eljutni. Érkezés után az alábbi látnivalókat ejtjük útba:

Amber Erőd: Jaipurtól 11 kilométerre fekszik Amber városában, és egy korábbi romra épült, palotája amit Raja Man Singh, Akbar katonai vezetője kezdett el építeni 1592-ben, a mai napig áll. Az őt követő sikeres uralkodók ezt a következő 150 évben sikerrel módosították, amíg a Kachwaha dinasztia Jaipurba tette át a fővárosát Sawai Jai Singh II alatt. Legszebb része a tükrök terme. Mikor az uralkodó éjjel itt akart keresztülmenni, csak egyetlen gyertyát kellett meggyújtania, és az egész teremben világosság lett, a számtalan beépített kis tükörnek köszönhetően. A Nahagarh és Jaigarh erődökkel együtt képezte a város védelmi gyűrűjét. Opcionálisan elefántháton is fel lehet menni rá.

Hawa Mahal: annyit jelent "Szelek Palotája", ami az utcáról egy valódi palotának tűnik, valójában csak a homlokzata van megépítve belül üres. Ezen, és a szépségén kívül még az volt a funkciója, hogy a palota hölgyei az utcai életet árnyékból figyelhessék, anélkül, hogy kívülről meglássák őket, annál is inkább mert ők háremhölgyek voltak. Lal Chand Usta tervezte és 1799-ben Sawai Pratap Singh maharadzsa építette. 953 kis ablak gazdagítja, így könnyedén átjárja a szellő (hawa) amiről nevét is kapta, és aminek köszönhetően még a meleg hónapokban is hűs van benne. Ezt az épületet kívülről nézzük meg.

Jantar Mantar: A várost alapító maharadzsa építette ezt a "játékszert" 1727 és 1733 között, ami a mai napig pontosan üzemelő asztronómiai óra és egyéb asztronómiai eszközök nagy szabad téri kollekciója. Annyira bejött a maharadzsának, hogy India szerte felhúzott még négyet belőlük... A jaipuri a delhiben megépített mintájára készült, legmagasabb része a The Samrat Jantar, ami 30 méter magas és segítségével pontosan meg lehet állapítani az időt .

Szállás Jaipurban..

Jaipurból 4 óra buszozás után Agrába jutunk, ahol rögtön a Taj Mahal meglátogatására megyünk. Taj Mahal: Taj Mahal, a név önmagáért beszél, ez a világ egyik leghíresebb épülete, és egyben a mogul uralkodó Jahan Shah kedvenc feleségének Mumatz Mahalnak a sírhelye. Világörökség része, és egyben a világ 7 régi és újkori csodájának egyike. A Yamuna folyó partján 1630-tól 1652-ig a perzsa építész Ustad ISa vezetésével 22 év alatt 20 000 munkás részvételével készült el ez a tökéletesen szimmetrikus monumentális épület. A Szent Koránból való idézetek díszítik, a 22 dóm jelzi az építésének idejét. A legelegánsabb ezek közül 30 méter kerületű, és kb. 25 méter magas, pontosan ezalatt található a sírbolt. Később fia Aurangzeb masgát a Shahot is ide temettette. A bejáratot és az egész épületet féldrágakövek tucatjai díszítették,. aminek nagy részét az angol megszállók elhordták.

Aki több időt tölt a városban az alábbi további látnivalóükat érdemes felkeresnie:

Agra Fort (Red Fort): A fent említett Shah nagyapja Akbar kezdte építeni az erődöt 1565-ben, bár még unokája is hozzá-hozzátett az erődhöz, aki később palotájaként is használta. Ez ismét csak egy Világörökség részét lépező épület. Gyakran Vörös Erődnek is nevezik. 2,4 kilométer kerületű, vörös homokkő épület, néha bástyákkal tarkítva. Külső falát 9 méter széles és 10 méter mély árok veszi körül.

Mariam Sírboltja: Akbar feleségének, a keresztény Miriam Zamaninak végső nyughelye ez, úton Sikandra felé. Ő volt egyébként Raja Bharmal Kachhwaha of Ambar lánya Akbar felesége, és Salim anyja ha valaki nem tudná ;) 1623-ban halt meg Agraban.

Sikandra (Akbar sírboltja): Sikandra Akbar a nagy mogul uralkodó végső nyughelye 13 kilométerre van az Agra Erődtől. Teljessége az uralkodó személyiségét tükrözi. A gyönyörűen faragott vörös homokkő sír egy gyönyörű zöld kertben található. Akbar még életében még maga tervezte meg a sírhelyet, majd fia Jahangir fejezte be 1613-ban

Fatehpur Sikri: Akbar Agratol 35 kilóméterre Fatehpur Sikribe helyezte fővárosát. Ez később elhagyottá vált, de a fennmaradt épületek fontos történelmi jelentőséget sejtetnek. Ez a hely is az Unesco Világörökségeinek egyike.

Itmad-Ud-Daulah sírboltja: Itmad-Ud-Daulah annyit tesz az állam pillére. Ezt a rangot kapta a sírba temetett Mirza Ghiyas Beg, aki Jahangir mogul uralkodó első minisztere volt. A sírboltot lánya (aki egyébként Jahangir felesége volt, csak hogy minden a családban maradjon ;) ) építtette neki 1622-1628-ig. A mauzóleum egy 50 négyzetméteres és 1 méter magas négyszögletes alapon nyugszik, magassága mintegy 23 méter, négy sarkába pedig hatszögletű, egyenként 13 méter magas tornyokat építettek. Falai Rajahstani fehér márványból készültek, és gazdagon díszítették féldrágakövekkel,jasper, lapis lazuli, onyx, topáz. Ez is a Yamuna folyó partján fekszik, és mivel hasonló a Taj Mahalhoz, de sokkal kisebb, a Baby Taj nevet kapta.

Szállás Agra.a.

Reggel Agrából ismég Delhibe vesszük az irányt ahonnan Varanasi városába repülünk. Váránaszi korábbi nevén Benáresz vagy Benares Uttar Prades szövetségi állam egyik legnagyobb városa India északi részén, a Gangesz folyó bal partján. A hindu vallás szent városa, ipari, kulturális és kereskedelmi központ. Este sétát teszünk a vízbe vezető lépcsősornál (ghat), majd visszamegyünk szállásunkra. Szállás Váránaszi.

Hajnalban egy hajózásra indulunk a Gangeszen. A ghatok a gangesz vízéhez vezető lépcsők, a rituális fürdés és hamvasztás színterei. Több mint száz ghat övezi a Gangesz partját Varanasiban, közülük a Manikarnika Ghat a legszentebb, egy hindu számára a legnagyobb kiváltság, ha itt hamvasztják el. Az alacsonyabb kaszthoz tartozó chandalák viszik a holttestet az óváros sikátorain át a szent Gangeszhez, egy bambusz hordágyon, és helyezik a ghaton felállított máglyára. A ceremóniát követően a hamvakat a szent folyóba szórják. A turistáknak többnyire megengedik, hogy végignézzék a szertartást. A közeli Dasaswamedh Ghat a legjobb hely, ahonnan a partmenti életet nyomon követheted. Rengeteg ember gyűlik itt össze nemcsak rituális fürdőzők, de jógázók, áldást kérők és mondók. Korábban sok ezer holttestet temettek – hamvasztás nélkül – a Gangeszbe, így a járványok sokkal gyorsabban terjedtek a vízből a fürdőzőkre. Ma próbálják szabályozni a vízbe temetést, ezért csak csontok és hamvak kerülhetnének a folyóba, de akik nem engedhetik meg maguknak a teljes hamvasztáshoz szükséges nagy mennyiségű fa megvásárlását, azok a félig elhamvasztott holttestet temetik a Gangeszbe. Ezért olyan húsevő teknősöket telepítettek be, amelyek megtisztítják a csontokat, de a fürdőzőket nem bántják. A félig elhamvasztott testek mellett a hagyomány szerint hamvasztás nélkül engedik a folyóba a szent emberek, a várandós asszonyok, leprások, bárányhimlősök holttestét, de az öngyilkosokét, az öt év alatti gyermekekét és a kígyómarástól elhunytakét is.

Következő állomásunk Bharat Mata Templom: az egyetlen India Anyjának dedikált templom, melyet Babu Shiv Prasad Gupt építtetett és Mahatma Gandhi avatott fel 1936-ban. Bharat Mata szobra márványból készült, és az egységes India szimbóluma. Legnagyobb érdekesssége, hogy istenek és istennők helyett India márványból faragott térképét őrzi. A nap utolsó látnivalója Saranath szent buddhista helye, Váránaszitól 13 kilométerre, ahol Buddha az első ceremóniáját tartotta. Szállás Varanasi.

Elhagyjuk Váránaszit és egy délutáni géppel Kalkuttába repülünk. Kalkutta (bengáliul: Kolkata) az északkelet-indiai Nyugat-Bengál állam fővárosa; a Hugli (Hooghly) folyó, a Gangesz delta legnyugatibb ága partján helyezkedik el. A város nevét a hindu vallás egyik eléggé ijesztő alakjáról, a bosszúálló Káli istennőről kapta, akinek szentélye a Kálighát nevű negyedben található. 1772-ben, kiérdemelve a Brit Birodalom (London után) második városa címet Brit India – a „rádzs“, a Brit uralom - fővárosa lett. Infrastruktúrája is ennek megfelelően épült ki. Sok szép neoklasszikus középülete angliai épületek másolata. Az egyik tibeti útja során Dardzsilingben elhunyt és eltemetett Kőrösi Csoma Sándor az 1784-ben alapított az Ázsiai Társaság Choringee úton álló épületében írta meg az első tibeti-angol szótárt. India negyedik legnépesebb városa. Elővárosokkal együtt a Föld nyolcadik legnépesebb várostömörülése. Kalkutta hanyatlása 1869-ben a Szuezi-csatorna megnyitásával kezdődött, majd 1911-ben, amikor a brit gyarmati kormányzat Új-Delhibe költözött, folytatódott. 1947-ben a felszabaduláskor Brit Indiát három részre osztották. Kelet-Pakisztánból, (Bangladesből) hindu menekültek tömege lepte el a várost. Szállásunk Kalkuttában lesz.

Ezen a napon Kalkutta legfőbb látnivalóit nézzük meg, útba ejtjük a Victoria Memorial-t, Kalkutta szimbólumát, melyet Lord Curzon tervezett és a walesi herceg nyitotta meg 1921-ben, a Városházát, melyet 1813-ban építettek, a Howrah és Vidyasagar Setu hidakat, az 1773-ban épített Williams Erődöt és a Dalhoise Teret. A nap további részében a gyönyörű Pareshnath Jain templomhoz megyünk. Ezután meglátogatjuk Terézanya sírját és a Teresa missziót. Ezután a Kalighat Kali templomot látogatjuk meg. A legenda szerint mikor Lord Shiva felesége Parvati testét feldarabolták egyik ujja ide esett le. 1809-ben építették újjá és az egyik legfontosabb hindu kegyhely. Kali indiai istennő, Siva felesége, Párvati egyik megnyilvánulási formája. Az átalakulás, vagyis a halál és az újjászületés istennője. A hinduizmus szerint csak pusztulás, megsemmisülés árán jöhet létre valami új a világban, az élet és a halál elválaszthatatlan egységet alkot. Ezért Káli nagyon fontos személye a hindu mitológiának. Végül az India Múzeumot látogatjuk meg, melyet 1877-ben olasz stílusban építettek. Fosszíliáktól kezdve a múmiákig és buddhista művészeti alkotásokig, sokminden megtalálható itt. Szállás Kalkutta.

Akik ennyivel beérik Delhibe repülnek, majd haza, a többiekkel illetve akik Delhiből újonnan csatlakoznak, a reggli órákban Paroba repülünk, ahol a himalájai királyság, Bhután egyetlen nemzetközi repülőtere található. Bhután Ázsia délkeleti részén fekvő ország; a Himalájától keletre helyezkedik el. Területe kb. Magyarország felét teszi ki. Földünk egyik legelzártabb országa. Óind eredetű nevét („szélen fekvő ország”) Tibet-határvidéki elhelyezkedésének köszönheti. Felszínének nagy része magas hegyvidék, déli része alacsonyabb, medencékkel tagolt, erdős dombvidék. Az ország vízumszabályozása az egyik legszigorúbb, és hogy védjék az országot a túristák özönétől, bevezették a napi minimum 200 USD-nyi kötelező turista szolgáltatás megvásárlását. Ezért 3 csillagos szállást, saját sofőrt, guideot és napi 3-szori étkezést kapunk. A furcsa, hogy a szomszédos és Bhutánban nagy befolyással bíró India lakosai vízum nélkül jöhetnek-mehetnek Bhutánban. Ahogy repülőnk leereszkedik a Paro-völgybe farmok sokaságát pillantjuk meg illetve a meghatározó Paro Dzong-ot (erőd). Érkezés után az ország fővárosába visznek minket ami 55 km-re található és másfél óra alatt tesszük meg ezt a távot. Délutánra még belefér egy kis séta a fővárosban, majd szállás Thimpuban.

Amai nap a főváros és környéke megtekintésével telik. Először a Nemzeti Könyvtár felbecsülhetetlen buddhista kéziratait tekintjük meg, majd egy hagyományos festőiskolába megyünk, ahol a tanulók 6 évig tanulják a bhutáni népművészetről. Ezután a Textil és Népművészeti Múzeum következik. Ebéd után a Királyi Emlékstupát látogatjuk meg, amely Bhután harmadik királyának (Jigme Dorji Wangchuk) ötlete volt, és halála után 1974-ben építették meg. Ezután az állam által üzemeltetett kézműves piaca következik, ahol maszkok, kerámiák, thangkha festmények, textilek, fafaragások és ékszerek találhatóak. Este meglátogatjuk Trashichhoe Dzongot ("A Dicsőséges Vallás Erődítménye"), ami a kormány és a vallási vezetés központja. Bhután ugyanis rendelkezik egy királlyal aki címét apjától örökli, és egy vallási vezetővel (jelenleg Je Khenpo vagy Chief Abbot) aki tanácsaival és buddhista tanításaival járul hozzá az ország vezetéséhez. A Dzongok egyébként erődök, minden nagyvárosban található egy, jelenleg mindegyik állami funkciót tölt be. Ezt a Dzong-ot 1641-ben építette Bhután vallási egyesítője Shabdrung Ngawang Namgyal, majd 1960-as években a bhutáni tradícionális építkezés figyelembevételével, minden tervrajz segítsége nélkül felújították. Szállás Thimphuban.

Reggelink után egy 75 kilométeres utat fogunk 3 óra alatt megtenni. Thimphut elhagyva a 3088 méter magas Dochu átjárónál megállunk, ahol számtalan kisebb stupa, imazászló található és nem utolsó sorban, jó időben látni a Himalája 7 ezer méter feletti csúcsait is, köztük Bhután legmagasabb hegyével a 7497m magas Gangkarral. Útba ejtjük a Termékenység Templomát (Chimmi Lhakhang) és végül Punakhába érkezünk. Az itt található Punakha Dzong stratégiai helyen a Pho Chhu és a Mo Chhu folyók összefolyásánál épült 1637-ben, a korábban már említett vallási egyesítő idején. Több tűzvész és földrengés tépázta meg, de ajelenlegi király vezetése alatt teljesen felújították. A Dzong fekvése tényleg lélegzetelállító és ha sikerül valamelyik több napos vallási fesztivált elcsípnünk, garantáltan felejthetetlen élményben lesz részünk. Szállás Punakha.

Punakhából Paroba indulunk vissza egy 125 kilométeres, kb. 45 órás úttal. Útba ejtjük a Simtokha Dzongot, mely 1627-ben épült és ezzel Bhután legrégebbi Dzong-ja. Jelenleg Kulturális és Nyelvi Intézményként funkcionál. Délután Ta Dzonghoz igyekszünk, ami korábban védtorony volt, hogy megvédje a Rinpung Dzongot a 17 századi belső viszálykodás alatt. 1968-tól Bhután Nemzeti Múzeumának ad otthont. Egy kis sétával érjük el magát a Rinpung Dzongot, ami 1646-ban épült, és jelenleg Paro tartomány adminisztratív központja, és egy tradicionális bhutáni hídon át érjük el (Nemi Zam). Szállás Paro.

Reggeli után a Drukgyel Dzong maradványihoz megyünk, ami arról volt híres, hogy többször állt sikeresen ellen Tibet felől be-betörő támadóknak a 17. század során. Ezután következik Bhután leghíresebb Kolostora a Taktsang kolostor, ahol a Bhutániak hite szerint Buddha második reinkarnációja Guru Rinpoche érkezett egy szárnyas tigris hátán, és ahol hónapokig egy elzárt barlangban meditált. A kirándulás 4-5 órás lesz, így aki nem bir sokat gyalogolni, az a helyiektől lovakat bérelhet. A Tigris Fészke meglátogatása után Paro felé benézünk Kyichu Lhakhangba, Bhután egyik legszentebb és legrégebbi templomába amit eredetileg a 7. században építettek. Este érkezünk Paroba ahol a szállásunk is lesz.

Reggeli órákban indulunk és a szomszédos Kathmanduba, Nepál 1300 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő fővárosába érkezünk. A város 230 négyzetkilométer nagyságú, és mintegy 700 000 lakosa van. A Kathmandu völgy már Krisztus előtt 900-ban is lakott volt. A földrengésre hajlamos völgy legidősebb épülete több, mint ezer éves. Kathmandu nevét a Durbar téren található Kaasthamandap nevű épületről kapta, ami szanszkritból fordítva legjobban a Kaasth = "fa" és Mandap "fedett menedék" jelentés közelíti meg. Ez a Maru Satal-nak is nevezett templom 1596-ban épült. Kathmandu Völgyben 3 fő település található: Kathmandu, Lalitpur és Bhaktapur. Kathmandu az 1960-as évektől vált kedvelt nyugati turista központnak, amikor is kulcsfontosságú megállót jelentett a Himaláját megcélzó hegymászók és hippik között. Tribhuvan Nemzetközi Repülőtér a városközponttól 6 kilóméterre található.

Szállásunk elfoglalása után városnézésre indulunk, megnézzük az alábbiakat:

Pashupatinath Templom: Pashupatinath temploma a belvárostól 5 kilométerre fekszik, a Bagmati folyó partján. Ez a legszentebb Shiva templom egész Nepálban. Shiva istennőt sokféle más néven is illetik, ezek egyike Pashupati. Pasu annyit tesz "minden élőlény", Pati jelentése "mester". Nepál legrégebbi krónikája a Gopalraj Vamsavali szerint, a templomot Supus Padeva király építette, 753-ban. Ám egy másik krónika szerint már őelőtte is létezett itt egy egyszerűbb építmény, amit később ő kiegészített. Később Shivadeva király (1099-1126) alatt újjáépítették. A mai napig az egyik legfontosabb hindu zarándokhely, így naponta több ezren látogatják határukon innentől és túlról, sőt speciális alkalmakkor (Ekadasi, Sankranti, Mahashivratri, Teej Akshaya, Rakshabandhan, Grahana (napfogyatkozás), Poornima (telihold) ) ennél is sokkal többen. A világörökség része.

Boudhanath Stupa: A környéken 45 buddhista kolostor működik, ez a 36 méter magas stupa, azaz buddhista templom, a völgy legnagyobbika, és Kashti néven is ismert. Szintén a világörökség része. A belvárostól keletre, 6 kilométerre épült.

Swayambhunath Stupa (Majom templom): Kathmandutól 2 kilométerre nyugatra a Vishnumati folyóval szemben épült, és tiszta időben kiváló kilátást nyújt Kathmandu városára, sőt, ha nagyon szerencsénk van vékony vonalban a Himalája csúcsait. Persze ehhez meg kell mászni mind a 365 lépcsőfokot a tetejéig, ahonnan Buddha szeme néz ránk a falról, mint minden buddhista stupáról. Úgyszintén a világörökség része.

Szállás Kathmandu Thamel hátizsákos negyedében lesz ahol a legtöbb kíváncsi túrista megszáll és számtalan jó étteremnek és olcsó boltnak ad otthont.hont.

Ezen a napon a Kathmandu-Völgy további látnivalóit ejtjük útba, és az alábbi helyszíneket keressük fel:

Dakshinkali: Dakshinkali hindu áldozati helye a hagyomány szerint erőt és energiát ad azoknak akik itt áldozatot mutatnak be. Szombatonként kígyózó sorok hoznak virágot, csirkét kecskét feláldozni, többnyire mezítláb gázolnak a véres padlón.

Patan: Patant tartják a Kathmandu völgy 3 királysága közül (Kathandu, Bakthapur, Patan) a legszebbnek és legidősebbnek. Hivatalos neve Lalitpur, es a Bagmati folyó déli részén található. 16 négyzetkilométerét mintegy 200 000-en lakják, és a városban a völgy 295 buddhista templomából (vihar) 56% található itt. Legonfontosabb látnivalói a Főtér (Durbar Square) es az Arany templom (Hiranya Varna Mahaa Vihar)

Bakthapur: amit Bhadgaon-ként is neveznek, 889-ben alapította Anand Dev király. Manapság egy 4 négyzetkilométeres területet ölel fel, és a Khasa Khusung illetve a Hanumante folyók szegélyezik. Jó időben gyönyörű kilátás nyílik a Himalájára, és említésre méltóak a város kézműves termékei is.

Estére ismét Kathmanduban leszünk ahol szállásunk is található. ató.

Ezen a napon Kathmanduból Pokharaba utazunk. Busszal ez a 198 kilométer körüli távolság közel 7 órába telik nem túl kényelmes viszonyok között, repülővel viszont csak fél óra, tehát érdemes elgondolkodni ezen az opción is. Pokhara elég modern, de a turisták számára maga a város nem sok látnivalót rejt. Ezért a környékre fogunk koncentrálni. Lakeside Pokhara fő turista központja, a gyönyörű Fewa-tó partján, itt foglaljuk el a szállásunkat is. Délután laza séta a városban, vacsora majd szállás Pokharában.

A mai nap Pokhara látnivalóit vesszük sorra. Először is a majdnem az orrunk előtt található Fewa-tónál kezdjük, ami Nepál legszebb és második legnagyobb tava, átlagos mélysége 8,6 méter, maximális mélysége 19 méter, felülete 4,4 négyzetkilométer. Délnyugati oldalán védett erdő, északkeleti oldala pedig szépen beépített.

Hajóra szállunk és a tavon átkelve kikötünk, majd egy kisebb hegyi út leküzdése után a World Peace Stupahoz érünk, mely délről a tó felé magasodó 1113 méter magas hegyre épült a világbékét hírtető épület 1996-ban. Lélegzetelállító látvány tárul elénk a folyóra a városra és a hófedte Himalája csúcsaira (Fishtail, Annapurna, Dhaulagiri Himals). Egy órás sétával illetve kocsival, motorral közelíthető meg. Visszafele a hajóval megállunk a Barahi Templomnál, ami egy a tó közepén található szigetre épült pagoda stílusú Barahi templom, híres zarándokhely. Minden nap több száz látogatója van.

Ebéd után a Sarangkot következik (1590 m): A Fewa-tó északi részén található hegy tetejére épült Sarangkot. Út és ösvény is vezet a tetejére, ahonnan megint csak lélegzetelállító kilátás nyílik a Himalája hegyeire. Egy 3 órás trekkinggel érhető el, vagy kocsival fél óra, biciklivel egy óra. Tetején egy kilátótorony egy távcsővel segít ahhoz hogy a csúcsokat még közelebbről megnézzük (Dhaulagiritól a Manaslu csúcsokig). Az élményt még tovább fokozhatjuk, ha napnyugtakor vagy napkeltekor megyünk fel rá.

Estére ismét Pokharába érkezünk ahol utolsó esténket töltjük és szállásunk is itt lesz. Akinek esetleg több ideje van a városban az alábbi helyeket látogathatja még meg:

Begnas és Rupa tavak: Ez a két ikertó Pokhara északkeleti részén a repülőtértől 15 kilométerre található. A Pokharából induló busz buszmegállójától 15 perc sétával megközelíthető a két tavat elválasztó Sundari Danda (Pachbaiya) domb. Azontúl hogy a Begnas vízében az Annapurna IV csúcsai tükröződnek, ez a két tó kiváló horgászhely, de kenuzni, úszkálni és partján napozni, valamint érdekes madarakat figyelni is szoktak a turisták.

Batulechaur (Mahendra Barlang): Ez a barlang még nem teljesen felfedezett, ezért ajánlott tapasztalt vezetővel és zseblámpával menni. Nevét Mahendra királyról kapta, és a Pokhara reptértől kb. 9 kilométerre északra fekszik.

Chamere Gupha (Denevér Barlang): Nem messze található a Mahendra barlangtól,és krisztus előtt 2040-ben találta meg a föld tulajdonosa. Bejárata kissé szűkös, de befele egyre tágabb lesz, falai tele vannak istenek és istennők vésett képeivel. Csupán 150 méter hosszú, és kb. 8 méter magas, de mégis mintegy 15 000 különböző fajokból álló denevérkolónia otthona.

Seti Gandaki (Fehér Gandaki folyó): A szurdok keresztülszeli a város észak-déli irányban, és ugyan néhol csak pár méter széles, de 100 méter mély, 20 méteres vízmélységgel. A folyó a Machhapuchre gleccserből ered, legjobb megfigyelőhelyei a KI Sing híd, valamint Mahendrapool és Prithvichowk. A város közepén a szurdok kráter formájú kanyonná szélesedik. A város északi és déli részén csodálatos kanyonokban folytatódik, melyek az egész Pokhara völgyön végigvonulnak. Kiváló kilátóhely adódik a Prithvi Narayan Campustól és a szemközti oldalról a Kahu Danda (számos folyó és kanyon találkozóhelye)lábától. Az INF-Compound mögötti mintegy 100 méteres falnál a Seti folyó szinte eltűnik, amely igazán látványos monszun idején, amiben az a különleges, hogy még ilyenkor sem árad ki a szűk helyeken futó víz.

A reggeli órákban indulunk Pokharából a 180 kilométerre (4 órányi busz út) található Chitwan Nemzeti Parkhoz, mely Azsia egyik legszebb nemzeti parkja. A Royal Chitwan Nemzeti Park Nepál legöregebb nemzeti parkja, a belső, szubtropikus Terai alföldön található, és 1984 óta az Unesco Világörökség része. Területe 932 négyzetkilométer. Több mint 45 emlősfaj, 450 madárfaj és 45 hüllőfajta él benne. A parkban található a Churia dombság 150-800 méteres magassággal, illetve számtalan kristály tiszta tó, folyó. A park határait a Narayani es Rapti folyók képezik, északról és nyugatról, dél, délnyugatról pedig a Reu folyó és a Someshwor domb. Keleti határán pedig a Parsa vadrezervátum található. A park klímáját nagyban befolyásolja a trópusi monszun időjárás. A 3 fő évszak itt a tél tavasz és a monszun. Innen 6 kilométer séta vagy ökrös szekér visz Saurahaba, a park bejáratához. Ennél persze jóval egyszerűbb repülővel érkezni.

Ez a nap a természeté lesz, állatlesre megyünk valamint elefántháton lovagolunk az erdőben, ahol számtalan őzzel, és egy-két rhinocerosszal is feltehetőleg találkozni fogunk. Számtalan madárfaj, leopárd és egyéb nagymacskák, valamint a gyönyörű bengáli tigris is itt él, bár ez utóbbit nem valószínű hogy épp elcsípjük. Este a helyi közösség eredeti nepáli táncokat ad elő a helyi kulturházban, amit érdemes meglátogatni (nem egy megrendezett túrista vakításról van szó, hanem a helyi hagyományörzők műsoráról , ami mellesleg ingyenes). Szállás a Chitwan Nemzeti Park tőszomszédságában Sauraha faluban lesz.

Kényelmes ébredés után Kathmanduba indulunk vissza, amit kb. 6 óra alatt érünk el és itt fogjuk tölteni utolsó nepáli esténket is. Akik hazautaznak azoktól elbúcsúzunk, akik pedig az utolsó szakaszra érkeznek, azokat sok-sok szeretettel és whiskyvel fogadjuk ;). Szállás Kathmanduban.

Kora reggel megkezdjük kemény utunkat Tibet felé. Tibet 2 ősi civilizáció között húzódik meg India és Kína között, de a Himalya és egyéb hegyek elég távolságot tartanak tőlük. Kínai és Tibeto-Burmaiak valószínűleg már Krisztus előtt 4000 évvel éltek itt, de a kínaiak később a Sárga folyó völgye felé kezdtek terjeszkedni, míg a tibeto-burmaiak nomád nép maradtak. Tibetiek a Burmaiaktól kb. időszámításunk szerint 500-ban váltak szét. Brit India vezetői érdeklődést mutattak Tibet iránt a késő 19. században és így számos indiai lépett az országba először mint felfedezők, később , mint kereskedők. 1910-ben a Quin államvezetés katonai erőket küldött Tibet elfoglalására és a dalai láma száműzésére. Amikor Kínában belső gondok voltak, mindig alkalom nyílt, hogy Tibet végre esetleg függetlenné váljon, de 1950-51 óta véglegesen Tibet Autonóm Régióként Kína része lett.

Kathmandut elhagyjuk majd Kodarinál lépünk ki az országból. A kötelező határátlépési procedura után folytatjuk utunkat Nyalam felé ahol a szállásunk is lesz.

Reggeli után megindulunk Lhatse felé, 10 perccel Nyalam után a Milareppa barlangokhoz érünk, amit röviden bejárunk. Ez a barlang kolostor ahol a legenda szerint a híres tibeti költő és jógi hosszú évek magányos meditációja után megtanult repülni. Ezután az 5 100 méteren fekvő Lablung-La átjárón kelünk át, ahol rövid időre megállunk megcsodálni a Himalája vonulatait. Innen látható a Shisapangma (8027 m), Tibet legmagasabb hegye is, amit a "legkönnyebb 8 ezres"-nek is neveznek (már amennyire egy 1 hónapos mászás az lehet). Következő megállónk Lao Tingri, ahol megebédelünk, és ahonnan jó időben a Mt. Everest és a Mt. Cho-Oyu csúcsai is láthatóak. Innen Xegar és a Gyajo-La átkelő elhagyása után Lhatse településre érkezünk.

Reggeli indulásunk után hamarosan átkelünk a nap legmagasabb pontján, majd egyenesen Shigatseba jutunk, ami Tibet második legnépesebb városa a maga 92 000 lakosával, és 250 kilométerre található Lhasától. Kívülről megnézzük a Samdrubtse Dzongot (vagy "Shigatse Dzong") mely egy, a 15 században épített erőd és a Potalához hasonlít, csak kisebb. 1961-ben kínai nyomásra kőről kőre lebontották, majd főleg shanghai adományokból 2005 és 2007 között régi fotók alapján újraépítették. Szállásunk Shigatseben lesz.

Délelőtt még Shigatseben meglátogatjuk a híres Tashilungpo kolostort. Az első dalai láma Gendun Drup alapította még 1447-ben, és ez a Panchen Lámák hagyományos székhelye volt. Utunk Gyantsebe vezet ami egykor Tibet keresekedelmi központja volt. Itt látogatást teszünk a legfontosabb kulturális örökségeknél, úgymint a 1440-ben épült Palkhor Chode kolostorban, a Khumbum Stupánál és az 1390-ben épült Gyantse Dzongnál. Délután szabadprogram. Szállás Gyantse.

Kora reggel indulunk hoszzú utunkra amelynek végállomása a 200 000 lakosú Lhasa, az egykoron önálló Tibet fővárosa. Útba ejtjük Tibet legnagyobb érdesvízű tavát a Yamdruk tavat, majd áthaladunk a gleccserek között a 4960 méter magasan található Karo-La átjárón, végül pedig a Kamba-La és Yarlung folyókon kelünk át és Lhasába érkezünk. A várost a 7. században alapították. Ekkor építették a Jokhang-templomot, amely ma vallási központ. A 15. században építették a kolostor iskoláját, ahol buddhista szerzetesek oktattak. A 17. században Ngawang Lobsan Gyatso (az 5. dalai láma) építette a Potala-palotát. 1950-ben a Kínai Népköztársaság része lett a város. 1959-ben amerikai támogatással felkelés tört ki Tibetben a kínai uralom ellen. A kínai hadsereg leverte a felkelést, a dalai láma ekkor a CIA segítségével Indiába menekült, ahol a mai napig is Dharamszalában él. Szállásunk Lhasában lesz.

Lhasa tradicionális fővárosa Tibetnek, és egyben a Kínai Népköztársaság Tibet Autonóm Régiójának fővárosa is, a Mount Gephel hegy lábánál fekszik. Hagyományosan ez a dalai láma otthona, valamint a híres Potala és Norbulingka paloták helyszíne, valamint a tibeti buddhizmus szent központja. Lhasa 3650 méteres tengerszint feletti magasságával a világ egyik legmagasabban fekvő városa, amit 5500 méter felé magasodó csúcsok vesznek körül. Attól függően, hogy Tibet státuszát önálló államként kezeljük, akkor Lhasa a világ legmagasabban fekvő fővárosa is, megelőzve La Pazt Bolíviában (Bolívia fővárosa Sucre, de politikai gazdasági központja La Paz). Lhasa Prefektúra mintegy 30 000 négyzetkilométer kiterjedésű egy 544 négyzetkilométeres belvárossal, és 500 000 fős populációval, amiből 255 000 a városban élnek. 87% százaléka Tibeti az itt élőknek, de számtalan más etnikai csoport él itt még. A város síkságon való elhelyezkedése miatt alkalmas hogy ott hideg telek és elviselhetetlenül meleg nyarak váltsák egymást. Éves átlaghőmérséklete 8 Celsius. Főként július-augusztus-szeptember az esős hónapok, az nyári-őszi hónapok a legjobbak az ideutazásra, mivel többnyire éjjel esik, napközben süt a nap. Állítólag 2004-ben 1,1 millió látogatója volt Tibetnek, de a kínai hatóságok ennek masszív növelését tervezik és 2020-ra, 10 millió látogatóval, akiknek a többsége kínai lesz.

A mai nap Lhasa megtekintéséé lesz aminek során a következő látnivalókat ejtjük útba:

Potala Palota: a 14 dalai láma 1959-es száműzéséig ez volt a Dalai Láma rezidenciája, amit az 5. Dalai Láma kezdett építeni 1645-ben. Kerülete 300 X 400 méter és egy 3-5 méter vastag kőfal veszi körül réz megerősítésekkel a talpazatnál, hogy földrengéseknek is képes legyen ellenállni. Összesen 13 emelte van, több, mint 1 000 szobája, 10 000 oltára és 200 000 szobra és a legaljától a tetejéig 117 méter magas.

Jokhang templom: a legfontosabb és legszentebb tibeti templomok egyike Lhasában a Barkhor téren. Norbulingka: az 1755-ben épült 36 hektáron elterülő palota és kert a Dalai Láma nyári rezidenciája volt.

Drepung Kolostor (szó szerint “rizs halom” kolostor): a három nagy tibeti Gelugpa egyetemi kolostorai közül az egyik. A másik kettő a Ganden és a Sera. A Drepung a legnagyobb tibeti kolostor a Gambo Utse hegység lábánál, Lhásza városától 5 kilométerre. Egyes feljegyzések szerint a második világháború előtt a Drepung volt a világ legnagyobb kolostora, amely olykor 10 000 szerzetesnek adott otthont. A kolostort Dzsamjang Csoge Tasi Palden (1397–1449) alapította 1416-ban. A kolostori városrész 40 százalékát lerombolták, amikor 1951-ben Kína elfoglalta Lhászát. A szerencsének köszönhetően azonban a legfőbb épületek, köztük a négy főiskola épülete is állva maradt.[5] 2008. március 14-én a Drepung kolostort a kínai kormányzat bezárta, miután a szerzetesek tüntettek a kínai uralom ellen. A Kínai Népköztársaság jelentései szerint a zavargások során 22 embert öltek meg, tibeti források szerint ez a szám sokkal nagyobb. Öt hónapos zárva tartás után 2008. augusztusában a kolostor kapuit újra megnyitották.

Sera Kolostor: Jokhangtól északra 5 kilométerre található 1419-ben alapított egyetem-kolostor, ahol az 1959-es kínai betörés során több száz szerzetest öltek meg, és az épületben is komoyl károk keletkeztek.

Szállás Lhasa.

A mai napunk az utolsó Tibetben, erre a napra egy kis szabadprogram és egy hosszú vonatút jutott. Délután 2 előtt indulunk el vasúttal Peking felé a híres Lhasa-Beijing gyorsvasút vonalán.A Qingzang railway vagy Qinghai–Xizang railway vagy Qinghai–Tibet railway egy nagy magasságba épült vasútvonal, ami Xining, Qinghai tartományt köti össze Lhasaval. Az 1142 kilométeres Golmud-Lhasa vonalat 2005 október 25-én fejezték be, majd 2006 július 1-én indította első menetrendszerű próbajáratait. A 815 kilométeres Xining-Golmud szakasz 1984-ben készült el. A fennmaradó 1142 kilométeres szakasz nem készülhetett el az utóbbi évek kínai gazdasági növekedéséig. A megépítéshez 3,68 milliárd dollár volt szükséges. Az út több, mint 80%-a azaz 960 kilométer, 4 000 méter feletti magasságban vezet, összesen 675 hídon halad át (ezek hosszúsága 159,88 km), és sínek felét állandóan fagyott talajra fektették. Az út legmagasabb pontja 5231 méteren van, amikor a Tanggula hegy alagútján kelünk át. Hogy a magassági betegségre érzékeny emberek is utazhassanak a vonaton, ezért extra oxigent pumpálnak a kabinokba a szellőző rendszeren keresztül, de személyes oxigén maszk is rendelkezésre áll. Egy ilyen út ára min. 30 ezer forint, megéri, de egy kicsit hosszú. Lhasa és Beijing között a táv összesen 4064 kilométer (Shanghaiig 4373) amit a vonat 47 óra és 28 perc alatt tesz meg, viszont 2011 január 11-től egy új tövidített szakasz megnyitásával a táv 3753 km-re és 42,5 órára csökkent. Szállás a vonat hálókocsijában.

Egész nap utazunk a gyönyörű tájakon. Szállásunk a vonat hálókocsijában lesz.

Reggel érkezik be a vonat Pekingbe ahonnan a szállásunkra utazunk, majd megkezdjük a város felfedezését. Peking a Kínai Népköztársaság fővárosa. Peking - népességét tekintve 22 millió lakosával - Sanghaj után a második legnagyobb kínai város. Az ország egyik fő közlekedési csomópontja, minden irányban tucatnyi vasútvonal, közút és autópálya indul ki innen. Peking elismerten Kína politikai, oktatási és kulturális központja, míg Sanghaj és Hongkong inkább gazdasági téren domináns városok. Peking Kína négy ősi fővárosának egyike. A következő látnivalókat vesszük sorra:

Tienanmen tér: A Mennyei béke tere vagy Tienanmen tér egy hatalmas tér Peking központjának közelében. Nevét a teret északon határoló és azt a Tiltott Várostól elválasztó Mennyei béke kapujáról kapta. 440 000 m²-es területével a világ legnagyobb tere. A kínai kultúrában szimbolikus jelentősége van, mivel a kínai történelem számos eseményének szolgált helyszínéül.

Tiltott Város: (Peking) a Ming-dinasztiától a Qing-dinasztia végéig, csaknem ötszáz éven át szolgált a kínai császárok lakóhelyeként és a kínai birodalom ceremoniális és hatalmi központjaként. Az 1406 és 1420 között épült komplexum 980 épületből, bennük 8707 szobából áll, és 720 000 négyzetméteren (ebből 150 000 m² beépített) terült el. Az épületegyüttes a hagyományos kínai palotaépítészet remekműve, és sok évszázadon át befolyásolta a kulturális és építészeti irányzatokat Kelet-Ázsiában és másutt. 1987-ben lett a világörökség része, az UNESCO a világ legnagyobb régi faépület-együtteseként tartja nyilván. 1925 óta a Tiltott Város a Palotamúzeum szervezeti keretébe tartozik. A múzeum hatalmas anyaga a Ming és a Qing dinasztiák császári gyűjteményein alapul, de a kollekció egy része a kínai polgárháború nyomán a taipeii Nemzeti Palotamúzeumban található.

Pekingi Nemzeti Stadion és olimpiai központ: A Pekingi Nemzeti Stadion a pekingi olimpiai játékok alkalmából épült. A külseje alapján Madárfészeknek becézett épület az olimpiai események központja volt. Helyet adott a nyitó-, és záróünnepségnek, valamint számos versenyszám bonyolódott le itt. A 2008. júniusában megnyitott épület a pekingi olimpiai helyszínek középpontjában helyezkedik el, keletre a pekingi olimpiai sportcsarnokok másik kiemelkedő építészeti alkotásától, a Nemzeti Vízi Központtól. A stadion az olimpia ideje alatt 91 000 néző befogadására volt alkalmas. A játékok befejeztével a férőhelyek számát 80 000-re fogják csökkenteni. Az építmény 330 méter hosszú, 220 méter széles, a magassága 69,2 méter. A használható terület nagysága 204 000 m². Az építmény acélszerkezetének összhossza nagyjából 36 km, súlya 45 000 tonna.

Nyári Palota: uralja a 60 méter magas Hosszú élet-hegyet és a Kunming-tavat. A központi a Kunming-tó 2,2 négyzetkilométer nagyságú, mely egy mesterséges tó. Ahogy ásták a tavat, a földet a hegyre hordták. A Nyári Palotát a Tiszta hullámok kertjének hívták 1750-ben. Kisiparosok reprodukálták a különféle kínai paloták kertjei architektúra stílusát. A Kunming-tó úgy született, hogy Hangzhou Nyugat-tavát utánozták. A Nyári Palota kétszer rongálódott meg komolyabban az angol-francia szövetséges megszállás idején 1860-ban (a Régi Nyári Palotával együtt kifosztották) és 1900-ban, a boxerlázadás során. 1888-ban kapta meg jelenlegi nevét a Nyári Palotát. Cixi özvegy császárné nyári rezidenciájának szolgált a hely. A felépítésére fordított hatalmas összegeket eredetileg állítólag a kínai haditengerészet fejlesztésére szánták, de az összeomlás felé haladó kínai császárságban újra a luxuskiadások kerültek előtérbe. 1998 decemberében felkerült az UNESCO Világörökség listájára.

A városnézés után még lesz szabadidőnk hogy bejárjuk a város egyéb részeit, este pedig a híres hutongok egyikében található szállodánkban szállunk meg. A hutongok a tradicionális városkép mai napig megmaradt emlékei, nem mások , mint egymásba nyíló kis utcák, sikátorok, amik főleg Pekingre jellemzőek és ahol testközelből figyelhetjük meg a kínaiak mindennapi életét. Szállás Pekingben.

Az utolsó napunk programja a Kínai Nagyfal badalingi szakaszának megtekintése amely a legközelebb esik Pekinghez. A kínai nagy fal az i. e. 3. század és i. sz. 17. század eleje között Kína északi határán épített erődítményrendszerek összessége, amelynek célja az volt, hogy a földművelő Kínát megvédje az északi nomád törzsek (nagy részben a hunok) támadásaitól. A nagy fal valójában soha nem volt összefüggő fal, különböző erődítményekből állt, amelyeknek jellege és elhelyezkedése a mindenkori politikai helyzettől függően változott. Az első védelmi rendszert Qin Shi Huangdi kezdte kiépíteni az i. e. 210-es években a Hadakozó fejedelemségek korának korábbi falszakaszait felhasználva. A későbbi dinasztiák némelyike új erődítményeket húzott fel (Han, Sui, Ming), míg más korszakokban a falat egyáltalán nem használták. A ma látható falszakaszok az 1368 és 1644 között uralkodott Ming-dinasztia idején épültek; ezeket már téglából emelték, de a korábbi erődítmények fő építőanyaga a döngölt föld volt. Mivel a fal nem összefüggő, egységes építmény, hanem különböző korokban, egy több száz kilométer széles sávban épült falszakaszok összessége, pontos hosszát nem lehet megállapítani. Az egyik forgalomban lévő hivatalos adat a fal hosszát 6352 km-re teszi, de más becslések 3000-10 000 km között ingadoznak. A Ming-kori fal legkeletibb végpontja a Shanhaiguan átjáró a Bohai-öböl partján, legnyugatibb vége pedig a Jiayuguan átjárónál található Gansu tartományban. Egy 2009-ben közzétett eredmény szerint a kínai nagy fal 290 kilométerrel hosszabb, mint eddig gondolták, majd 2012-ben is egy újabb 100 km-es szakaszára bukkantak a mongol határnál. Kína északnyugati területén, Xinjiang közelében, archeológusok csoportja egy ötszáz kilométer hosszú falrészt talált. A nagy fal hossza ezzel a szakasszal együtt most már eléri a 7200 kilométert, ha pedig összeadjuk az összes – hegyvonulatokon kígyózó, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át vezető – falszakaszt, akkor hosszuk meghaladja az 50 ezer kilométert, ami a mai átszámítások szerint még csak autóval is kb. 20 nap alatt lehet megtenni!!! A közhiedelemmel ellentétben a nagy fal nem látható szabad szemmel a világűrből. Csak néhány méter széles, és a színe hasonlít a környezetéhez, így az űrből lehetetlen észlelni. Az ezzel kapcsolatos városi legenda (hogy a nagy fal volna az egyetlen ember alkotta dolog a földön, ami a Holdról is látszik) egy 1932-es amerikai képregényből ered.

Utolsó napunkon még megejthetjük az esetlegesen kimaradt vásárlásokat, majd az éjszakát még egyszer Pekingben töltjük.ltjük.

Szállásunkról a Pekingi Nemzetközi Repülőtérre visznek, ahonnan hazautazunk.