PATAGÓNIA KÖRÚT 14 NAP ALATT

Általában este érkezünk Buenos Aires-be, Argentína 1536-ban alapított fővárosába, ami a Rio del Plata folyó partján fekszik, és gyakran a Dél Párizsának vagy a tangó fővárosának nevezik. Ez a 2,7 milliós főváros Dél-Amerika egyik legeurópaibb városa, elsősorban építészete, széles sugárútjai, hatalmas parkjai miatt, de az itt lakók többsége is inkább európai kinézetű. A városban 5 metróvonal (subte) működik, mintegy 40 kilométeres vonallal. A belvárosi szállodánktól karnyújtásnyira van szinte minden látnivaló. Szállásunk Buenos Aires belvárosában lesz.

Buenos Airesből San Carlos de Bariloche városába repülünk. Bariloche Nahuel Huapí tó partján épült városának az Andok vonulatai adnak festői hátteret. Nevét a Mapuche indiánoktól kapta ahol Vuriloche ("emberek a hegy mögül") jelentette azt az útvonalat ami átszelte az Andokot és sokáig rejtve maradt az ide érkező Európaiak előtt. Alpesi kisváros stílusa nem véletlen, mert az első telepesei 1895-ben németek és osztrákok voltak. Latin-Amerika egyik legjobb és leghíresebb síparadicsoma ez és számtalan látogató érkezik ide Brazíliából is. Délutánunk szabad lesz a belváros vagy a tópart megtekintésére. Szállásunk Bariloche egyik jól felszerelt bungalójában lesz.

Ezen a napon az úgynevezett Kis Körutat fogjuk megtenni, melynek során tavakat, erdőket, havas hegyeket fogunk érinteni. Elsőként a tóparton haladva elmegyünk a Cerro Otto (1.045 m), és Cerro Catedral (2.402 m) hegyek előtt majd egy felvonóval a lélegzetelállító kilátást nyújtó Cerro Campanario (1.050 m) tetejére érkezünk. A kilátás annyira festői, hogy a National Geographic Magazin a világ 10 legszebb kilátása közé választotta. A Cerro Catedral sziklái egy szabályos katedrális sziluettet rajzolnak az alpesi horizontra. Továbbhaladunk a tóparton a LLao LLao luxushotel előtt, ahol akár egy kávéra is megállhatunl. Pár fotóstop beiktatása után a Svájci Kolóniához (Colonia Suiza) megyünk, amit svájci és francia telepesek hoztak létre a 19. század végén. Innen Bariloche felé vesszük az irányt, ahol még lesz időnk megnézni a város egyik kézműves csokoládégyárát ahol gyártás, eladás és múzeum együtt működik. A nap végén ugyanott szállunk meg Barilocheban ahol előző nap.

Reggeli órákban indulunk Barilocheből a chilei határ felé majd egyenesen Puerto Varas városába (6 óra). Puerto Varas a Llanquihue-tó partján fekszik, 20 kilóméterre Puerto Monttól és 1854-ben alapították. A 19. században a helyi kormány német emigránsoknak földet ajánlott a környéken. A szelektiv emigrációs törvény segitségével a 19. században 6 ezer német család (kb. 30-40 000 ember) telepedett le a környéken. A tópartról tisztán látszanak a gyönyörű Osorno vulkán és a hófödte Calbuco és Tronador hegyek csúcsai. Szállásunk Puerto Varasban lesz.

Bérelt kocsikkal a Llanquihue tó partján keletre a Vicente Pérez Rosales Nemzeti Park felé vesszük az irányt ahol a Petrohué vízesést nézzük meg először, majd a sokszor a Fujihoz hasonlított 2 652 méter magas Osorno vulkánhoz megyünk. A vulkán szépségét a gleccser fedte tökéletes kúpja adja, 1575 és 1869 között összesen 11 kitörését jegyezték fel. A kocsikat lerakjuk a parkolóban és innen mindenki maga döntheti el, hogy a csúcsra gyalog, vagy a felvonóval szeretne menni. Lefele pedig nem csak gyalog, és a felvonóval, de egy izgalmas több részes canopy drótkötélpályán is le lehet csúszni. Ezek után visszavezetünk Puerto Varasba ahol ismét megszállunk.

Ezen a napon Punta Arenasba repülünk. Érkezés után egy menetrend szerinti busz a Magellán-szoros mellett elhaladva kora délután a 247 km-re fevő Puerto Natalesbe visz. Puerto Natalest 1911-ben alapították elsősorban európai bevándorlók. A város szép fekvésén kivül a Torres del Paine Nemzeti Parkba induló kirándulások kiindulópontja. Szállásunk a belvárosban lesz.

Reggel egy privát busszal a 112 km-re fekvő Torres del Paine Nemzeti Parkba megyünk, ami 181 000 hektáron terül el, és az Unesco által is védett, a világ legszebb nemzeti parkjainak egyike. A Paine szó jelentése „kék“, ami nem véletlen, hiszen a gleccserek, a türkiz tavak és a 2600 m fölé emelkedő csúcsok napközben kékes árnyalatban látszanak, naplemente idején azonban a Torres del Paine csúcsai vörösre színűre változnak és néha úgy néz ki, mintha égne. A Toronál tónál található ellenőrző ponton a szükséges formaságok elintézése után belépünk a parkba, ezután az első állomásunk a Grey gleccser és a Grey tó lesznek. A gleccserről akár kamionméretű darabok szakadnak le amik kiúsznak a tó partjára, ahova le is megyünk megnézni őket. Akik nem szeretik az itt uralkodó erős szelet megvárhatják a csoportot a közelben található luxusszálloda kiváló kilátással bíró kávézójában. Ezután a kempingbe megyünk ahol elfoglaljuk a szélvédett sátorhelyeket és felverjük a masszív magashegyi sátrainkat a Paine csúcsokra néző kempingben. Egy rövid ebéd beiktatása után továbbindulunk a Salto Grande azaz Nagy Vízeséshez. Útközben jó idő esetén jó pár Andoki Kondort láthatunk. A vízesés mellől egy ösvény indul, ezt 1,5-2 óra alatt bejárva a csúcsokat sokkal közelebbről a Nordenskjöld tó hátterében fényképezhetjük. Innen ismét a kempingbe megyünk vissza, ahol ha a csapatnak kedve tartja egy kiváló grillpartit tarthatunk. Szállás a kempingben lesz.

A nem túl korai kelés után folytatjuk utunkat erdők tavak és hegye között a parkban, megállunk a Nordenskjöld kilátónál, majd a Sarmiento tótól egy 2-3 órás sétát teszünk elhaladva a Kondor-Fészek mellett. Útközben számtalan a tevék családjába tartozó és a lámákra hasonlító guanucóval fogunk találkozni, de emellett a rókák és kisebb rágcsálók sem ritkák, nem beszélve a számtalan madárfajról. Pumával nem valószínű, hoy találkozunk, jelenlétükről csak a szétmarcangolt báránytetemek árulkodnak csak. A Laguna Amarga azaz keserű tóhoz érve visszaszállunk a buszba és elhagyjuk a parkot. Innen egyenesen a chilei-argentin határra érkezünk Cerro Castilloba, ahol lesz még időnk az utolsó chieli pesoinkat beváltani, vagy meginni egy forró csokit, ezután pedig a kötelező formaságokon átesve már argentín földön El Calafate városába utazunk, ahol hangulatos szállásunk is lesz.

 

9. NAP: PERITO MORENO GLECCSER-EL CHALTÉN

Délelőtt bérelt kocsikkal indulunk a Perrito Moreno gleccserhez. Az út a semmibe vesző úton visz a Park bejáratáig, ahonnan még kb. 30 kilométerre van a látványosság. Itt hajóra ülünk, és még közelebbről (de a biztonsági előírás szerinti távolságról) is megnézzük a gleccsert. A Perito Moreno gleccser Santa Cruz tartományban, El Calafatetől 78 kilométerre, a "Los Glaciares National Park" területén található. A 250 km²-es jégformáció, 30 kilométer hosszú, 5 kilométer széles, legmagasabb pontja pedig 60 méter, teljes átlagos jégmagassága (a víz alatti jéghegy résszel) együtt 170 méter, de legmélyebbi részén 700(!) méter mély. Nevét Francisco Moreno felfedezőről kapta, aki a 19. században tanulmányozta a területet. A világ kevés haladó gleccserei közé tartozik, napi két métert csúszik előre, jóllehet majdnem ilyen ütemben veszít is tömegéből. Az előrehaladás során a jégtömeg az L-alakú Argentin-tó partjának ütközik, aminek következtében két részre osztja a tavat. Ez azt eredményezi, hogy a tó egyik oldalán az eltávozni nem tudó víz több méterrel megemeli a tó vízszintjét, és a hatalmas súly mind a jégfalra nehezedik. Ennek következtében a 60 méter magas jégfal időnként hatalmas robajjal beszakad, és a tó szintje kiegyenlítődik. Korábban több évente volt szakadás, most már a klimaváltozás miatt évente. Az egyik utóbbi szakadásról ezen a linken található egy video. Délután ismét lélegzetelállító tájakon a Viedma gleccser és a Fitz Roy csúcsai között  vezetünk El Chaltén városába, ahova kb. 4 óra alatt érkezünk meg. Szállásunk El Chaltenban lesz.

Reggeli után egész napos kirándulásra indulunk itt időjárás kedv és erőnlét szerint több opció közül választhatunk. A terv, hogy a 7-8 órás trekkinget választjuk, ami a Lago Torrehez vezet. Az út folyómederben, vízesések mellett az erdőn át vezet, több kisebb megállóval, míg a DeAgostini bázis után megpillantjuk a Fitz Roy hatalmas gránitcsúcsait és előttük a 2 gleccsert, melyek összefolyásánál fekszik a Torre-tó (Laguna Torre). A másik trekking fele ennyi ideig tart és ugyan gleccsert itt nem látunk, de egy Fitz Roy csúcsait igen, mégpedig a Capri-tó (Laguna Capri) mögött. Ha ezt választjuk lesz időnk elmenni 2 közeli kilátóhoz egy kb. 1 órás kirándulással. A Mirador de Los Cóndores y Las Águilas mint ahogy a nevében is benne van, kondorok és sasok megfigyelő helye. Ha valami oknál fogva mégsem látnánk őket akkor sem jöttünk hiába, mert kiváló kilátás nyílik a falura, a környező hegyekre és völgyekre és a Viedma tóra. Szállásunk ismélt El Chalténban lesz.

Kényelmes tempóban indulunk vissza El Clafate városába, és mivel megint más napszakban utazunk, ismét sok fotostopot beiktatunk, ezen a gyönyörű útszakaszon. Délutánra érkezünk El Calafateba, ahol az éjszakát ismét töltjük.

A délelőtti órákban Ushuaiaba, Argentína Tűzföld nevű tartományának 50 ezres fővárosába repülünk, amely egyébként a világ legdélebbi városa is. Az Argentinok Ausztrália példájára egy távoli börtönszigetet hoztak itt létre, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen volt megszökni, ráadásul több mint 3000 kilométerre van Buenos Airestől. Délután ha a gép korán érkezik felsétálunk a Martial gleccser tövébe majd egy kiadós gyaloglás, és kisebb mászás után elérhetjük a gleccser lábát. Innen gyönyörű kilátás nyílik Ushuaia városára és a Beagle-öbölre. Este lehetőségünk lesz felfedezni a város kávézóit, kis boltjait, és hangulatos éttermeit, valamint utoljára felvesszük a bérelt autóinkat. Aki khagyná a gleccser megközelítését, az hajózhat a Beagle öbölben, megtekintve a világítótornyot, az oroszlánfókákat és pingvineket vagy túrát tehet a közeli hatalmas pingvin kolóniához. Szállásunk Ushuaiaban lesz.

Bérelt kocsikkal egy egész napos látogatást teszünk a Tűzföldi Nemzeti Parkban, a chilei határ közelében. A nemzeti park 63.000 hektárja a Fagnano tótól a Beagle-csatornáig terjed, erdők, glaciális tavak, gleccserek és tengeröblök uralják a területet. Megnézzük a Ensenada-öböl partján található világ legdélebbi postahivatalát, ahol az útlevelünkbe is bepecsételnek, a Roca-tavat, és a Lapatia-öblöt, egy korábbi óriási hód-telepet, valamint a 48 000 kilométeres Panamerica autópálya legdélebbi végét is, és még több más bejárható kirándulóútvonalat.

Az utolsó napunkat kezdjük meg Argentinában, és Ushuaiából egy majdnem 4 órás repülőúttal ismét a fővárosba repülünk. Itt aztán akik részt vesznek a hosszabbításon a szállodába mennek, a többiek, pedig a nemzetközi repülőtérről hazautaznak.