KÖZÉP-AMERIKA LEGJAVA óriás körút 21 nap/20 éj

Érkezés Panamavárosba valamelyik nemzetközi légitársasággal. A várost 1519. augusztus 15-én alapította Pedro Arias de Ávila. A város a Peruba (-ból) irányuló kereskedelem egy tranzitállomása lett. 1671-ben Henry Morgan 1400 emberrel megtámadta és kifosztotta a várost, mely ezután egy tűzvészben teljesen elpusztult. A várost 1673-ban építették újjá az eredeti várostól 5 mérföldre délnyugatra. A 19. század közepén vasutat építettek Panamában, mely fellendítette a gazdaságot. A második világháború idején az amerikai hadsereg korlátozásokat vezetett be a Csatorna-övezetben, ami összetűzéseket eredményezett a helyi lakosok és az amerikaiak között. 1989-ben a város az Egyesült Államok által Panama ellen indított hadművelet központja volt. Szállás Panamaváros.

Reggel busszal a Panama csatornához indulunk, ahol a belépőnkben benne lesz a múzeum, egy video és a kilátóteraszok megtekintése. Ez egy mesterséges csatorna, amely a Csendes- és Atlanti-óceánt köti össze. Hossza 77 km. 1876-ban a Szuezi-csatorna sikeres megépítésétől önbizalomtól ittas franciák nemzetközi társaságot hoztak létre a csatornatervek kidolgozására és kivitelezésére. Két évvel később meggyőzték a kolumbiai kormányt, hogy engedélyezze a földszoros átvágását, de a franciák nem vették figyelembe az egyiptomi sivatag és a Panama-földhíd eltérő földrajzi viszonyait. Szuezben sivatagi homokba kellett árkot ásni, míg Panamában a csatornát a hegyek kőzetanyagába kellett belevésni. A tengeri csatorna vízmélységét 9 méterben, szélességét 22 méterben határozták meg. A csatornát a világóceán szintjéig szerették volna a kőzetbe vágni, ehhez 120 000 000 m³ földet és kőzetanyagot akartak megmozgatni. A munkálatok 40%-os készültségi állapotban voltak, amikor a francia csatornatársaság csődöt jelentett. Az eredetileg tervezett 120 millió dollár helyett a számla már ekkor 235 millió dollárra rúgott. Ismét a franciák, hogy jól jöjjenek ki a dologból, megalapították az Új Panama-csatorna Társaságot és 1894-ben újraindultak a munkálatok. Eközben az Egyesült Államok jelezte: saját csatornát kíván építeni Nicaragua területén keresztül. A francia csatornatársaság e hírre megrendült, hiszen az amerikai létesítmény ellehetetlenítette volna a panamai beruházást. A francia építőknek mindössze két választása maradt: vagy veszni hagyják addigi munkájukat és eladják a megkezdett beruházást, vagy pedig felépítik és befektetésük csak nagyon hosszú idő múlva térül meg. A társaság az eladás mellett döntött. Végül a csatorna az Egyesült Államok felügyelete mellett 1914-re készült el és csak 1999-ben lett újra Panama része. Becslések szerint építése során 27 500 ember vesztette életét. Az útóbbi években kiszélesítették a Panama-csatornát és 2016. június 26-án átadták az új zsilipcsatornát, amely az eddigieknél nagyobb hajók áthaladását teszi lehetővé. A beruházás 5,25 milliárd dollárba került. Miután mindent szemügyre vettünk, visszaindulunk a szállásunkra, majd este sétára indulunk a tengerparti sétányról az óvárosig, hogy láthassuk a hatalmas kontrasztot a koloniális óváros és a Miami jellegű új városrész között. Szállás Panamavárosban lesz.

Reggeli géppel Panama nyugati szegletébe repülünk, hogy egy 6-7 órás buszozást megússzunk, majd átlépünk Costa Ricába, és egy folyóparti kisvárosba buszozunk. Ez összesen kb. 3 óra. Innen hajókra szállunk, és mangróveerdők között jutunk ki a csendes óceáni partszakaszra, a Drake öbölbe ahol a szállásunk is lesz a következő két éjszakára. A hiedelem szerint Sir Francis Drake (akiről nevét is kapta a hely) angol kalóz járt erre és több kincsét is itt rejtette el. Az öböl egzotikusságát az adja, hogy a tömegturizmustól teljesen elvágva, a nedves évszakban csak repülővel vagy hajóval közelíthető meg. A száraz évszakban járható utat is csak nemrég építették ki.

Az Osa félsziget legnagyobb látványossága a Corcovado Nemzeti Park, mely a sziget 1/3-át foglalja el. Ez az ország legnagyobb és legérintetlenebb parkjainak egyike, ahol számtalan kihalás előtt áló állatfaj található meg, és amelynek védelmére a kormáy komoly programot dolgozott ki. Szállásunk ezen a védett területen van és innen indulunk erdei/tengerparti sétánkra. Ha szerencsénk van a közeli önkéntesek épp teknősöket keltetnek, így elcsípjük a novemberi vízbeocsájtásukat. Szállás Drake öböl.

Az öbölböl délután visszahajózunk, majd busszal 5 óra alatt San Joséba a fővárosba utazunk. San José trópusi övezetben fekszik, éghajlata azonban kifejezetten kellemes, tavaszias, amit 1170 méteres tengerszint feletti magasságának köszönhet. Az érdektelen belvárostól távolabb kellemes környezetben fogunk megszállni.

Reggel indulunk tovább először 1.5 óra alatt a közeli Poás vulkánt meglátogatni, ami egy aktív vulkán, 1828 óta 40-szer tört ki. A csúcshoz közel két vízzel telt krátert is található, de a 2018-as aktivitás miatt csak a fő kráter volt látogatható. Az északi 2 300 méter magasan fekszik, krátertava majd 1.7 km széles és mintegy 300 méter mély. A várostól északra a Középső-Kordillera vulkánjai, a 2704 méter magasságú Poás, a 2906 m magas Barba és a 3432 méter magasságú Irazú ma is aktívak. Ezután továbbindulunk az Arenal vulkán lábánál található La Fortuna (a Szerencse) városába (3 óra), de útbaejtjük a gyönyörű La Paz Waterfall Gardent. Ez egy opcionális belépővel látogatható gyönyörű, vízesésekkel tűzdelt park, amely számtalan őshonos állat és növényfajt mutat be a saját élőhelyén. Késő délután érkezünk a szállásunkra, ami az Arenal vulkánra néz. Ha esetleg kihagynánk valamiért a parkot akkor La Fortunába érve lenne időnk ellátogatni az alvó Chato vulkán lábánál lévő La Fortuna vízeséshez. Ez a szállástól 15 percnyi autóútra van és a Tenorio folyó táplálja. Esti túrákat is szerveznek a környék éjszakai élővilágának felfedezésére. Ennél nyugisabb program a tucatnyi termálfördő egyikének meglátogatása. Mivel általában valamelyik luxusszállóhoz tartoznak, nem olcsók, de cserébe nagyon szépek. Szállásunk La Fortunaban lesz.

Reggel, hogy az 1440 méteres tengerszint feletti magasságba épült Monteverdébe jussunk, a legrövidebb utat választjuk. Ahelyett, hogy betonúton körbeautóznánk a tavat és Tilaran falu felől érkeznénk Santa Elenaba (Monteverde) lekocsikázunk a tóig, ott hajóra szállunk, átszeljük a tavat, majd ismét kocsiba szállunk, ami Santa Elenáig, a szállásunkig visz. Ez egy kb. 3 órás program. A hely hihetetlen gazdag élővilágát (100 emlősfaj, 400 madárfaj, több ezer rovar és 2500 növényfaj, melyből 420 orchideaféle) a tenger felől, eső és nedves felhő formájában érkező csapadék táplálja. Itt a délutánra 2 opcionális túrára nevezhetünk be. Egyik egy kirándulás a Monteverde Esőerdőbe (Reserva Bosque Nuboso Monteverde) másik a Santa Elena Esőerdőbe (helyi iskola tartja karban a belépő az ő javukra szolgál). Akik az adrenalint kedvelik inkább, a legjobb helyen járnak, hisz ez a canopy azaz drótkötélpályás csúszások mekkája. A leghíresebbek több száz méter magasan siklanak a völgy fölött és közel 2 kilóméter hosszú a leghosszabb pályájuk. A bátrabbak kipróbálhatják a Superman pályákat is, ahol nem ülve, hanem hason fekve "repülhetnek" egyik pontból a másikba. Szállás Monteverde.

Reggel elindulunk Nicaragua felé a határig (3.5 óra) és a határátlépési procedúra után egyenesen San Jorge kikötőjébe megyünk (1 óra), ahonnan egy komp visz az Ometepe szigetre (1 óra). Innen mintegy 25 perc alatt kisbuszok visznek a szállásunkig. Szállásunk Ometepén lesz.

Délelőtt a Charco Verde laguna meglátogatására indulunk, ami egy kis lepkefarmmal és teknősteleppel kezdődik, majd a laguna körül vizimadarakkal és majmokkal találkozhatunk. Délután pedig már komppal újra a szárazföldre érekzünk (1 óra), ahonnan Granada koloniális városába utazunk (1.5 óra). Szállásunk Granadában lesz.

Reggel a Managuai Nemzetközi Repülőtérre megyünk (1 óra), ahonnan dél körül indul egy gép San Salvadorba. Érkezés után a San Salvador vulkánnak otthont adó Boquerón Nemzeti Parkot látogatjuk meg, amelynek kilátójáról kiváló panoráma nyílik San Salvador városára. Innen naplementére már a Coatepeque-tó széléhez utazunk (1.5 óra), ahol számtalan kiváló panorámával megáldott étterem sorakozik ránk várva. Kiváló vacsoralehetőség. Ezután szállásunkra utazunk 1 órára a guatemalai határtól.

Ezen a napon elhagyjuk El Salvadort és átlépünk Guatemalába. Itt egyből az Atitlán-tó partján található szállásunkra igyekszünk (6 óra). Ha időnk engedi este naplementére még bemegyünk a szomszédos maja faluba, ahol a népviseletbe öltözött helyieken kívül kipróbálhatjuk az autentikus helyi konyhát. Szállásunk az Atitlán-tó partján lesz.

A tó sokak szerint a világ legszebb tava, igaz is lehet, hiszen a beomlott vulkán helyén képződött, néhol 320 méter mély (és így Közép-Amerika legmélyebb tava) tó hatalmas nyugalmat áraszt. Három vulkán található a közelben, a San Pedro és Tolimán vulkánok, már kihunytak, az Atitlán vulkán pedig 1853-ban tört ki utoljára. A környéken élő mayák eredeti népviseletüket hordják. Guatemala híres madara, amiről a pénzük is nevét kapta, a Quetzal nagyobb csoportokban él a tó körüli erdőkben. Ezen a napon hajózunk és sétálunk, a tó környéki falvakat ismerjük meg (San Pedro la Laguna, San Pablo la Laguna, San Marcos la Laguna) illetve kávéültetvényeket, helyi festő és szövő manufaktúrákat is, valamint egy holisztikus, hippi központot, aminek a partján amúgy egy nagyon hangulatos étteremben egy őrült francia főz nekünk vacsorát ;)

Kora reggel vízitaxival indulunk Panajachebe amit a sok USA turista miatt már el is nevezték Gringotenangonak (gringo = green go, mexikóiak mondták a megszálló USA katonáknak akik zöld uniformisban voltak). Tovább is állunk a 2000 méteren fekvő Chichicastenango (Guatemala Citytől 140 km) falu és piaca felé, ami Latin-Amerika egyik legszínesebb helyi piaca. A templomtér köré telepített piacon a helyi szőttesektől és fafaragásoktól a legkülönbözőbb paprikafajtáig, az ősi indián gyógyszerektől a kerámiáig minden megtalálható. Ne csodálkozzunk azon, ha a nyakában kígyót tartó, és az indiánok nyelvén prédikáló csodadoktorok előtt ámuló helyiek tömegét kell kerülgetnünk, ez is a piac része. Másik látnivaló a piac tőszomszédságában álló 400 éves Santo Tomas templom, ahol a sámánok a mai napig tartanak rituálékat. E templom 18 lépcsője egyébként a régi maya naptár egy-egy havának felel meg. Ezután Antigua Guatemalába az egyik korábbi fővárosba vesszük az irányt, ahol a szállásunk is lesz. Akinek van még ereje elsétálhat a város végén található Cerro de La Cruz kilátóhoz. Megéri, mert látszik a város és a fölé magasodó Agua (víz) vulkán is.

Délelőtt Quirigua fennmaradt maja oszlopaihoz igyekszünk (5 óra) melyek között van amelyik több, mint 10 méter magas és 65 tonnát nyom. Ezután átlépünk Hondurasba és a nagyon hangulatos hegyi faluban lesz szállásunk Copan Ruinasban, ahol egyébként Közép-Amerika egyik legjobb steakjét szoktuk enni... Szállásunk a faluban lesz.

Reggel 8-12 a copáni romokat látogatjuk meg, majd újra Guatemalában folytatjuk az utunkat, és 4 óra alatt Rio Dulce városába jutunk, mely az El Golfete kiszélesedő ágán található, ahol "Castillo San Felipe" spanyol erőd is épült. Ez utóbbi feltárását 1955-ben egy magyar, dr. Szécsi János vezette. Nem messze innen lesz a szállásunk is.

Reggel az El Golfete tóba futó folyón át, az Amatique-öbölbe hajózunk. Útközben tavirózsákat, hatalmas part menti sziklákat és kezdetleges módszerekkel halászó embereket láthatunk. Átsétálunk Livingstonon. Ez a város rendkívül sokszínű, többnyire feketék lakják, valamint guatemalai indiánok, illetve Indiából érkezett telepesek leszármazottjai. A feketék nem is spanyolul hanem gariffuna nyelven beszélnek, sokan raszta hajat hordanak, és hát nem stresszelik agyon magukat. A város másik oldalán vár a hajó és a Siete Altares nevű vízeséshez indulunk, amit egy rövid hajóút és egy 15-20 perces dzsungelséta után érünk el. Ezután visszahajózunk Rio Dulcebe majd 3.5 óra alatt északra El Remateba érkezünk a Petén Itza tó partjára ahol szállásunk is lesz.

Reggel az egyik leghíresebb és legnagyobb maja romvárost, Tikált látogatjuk meg, ami a szállásunktól kevesebb, mint egy órára található. A Tikal nemzeti Park az El Peten trópusi dzsungelében található, 576 négyzetkilométeren terül el, és ebből a maja romváros kb. 4000 épülete 16 négyzetkilométert tesz ki. Az UNESCO 1979-ben a Világörökség részének nyilvánította a területet. Nyugodtan számoljunk 5-6 órát a romok bejárására, amiken kívül ha figyelünk számtalan állatot is felfedezhetünk, majmokat, quetzalt, gyíkokat, és még akár kígyót vagy tukánt is. Innen Flores szigetére megyünk ahol a szállásunk is lesz.

Ez lesz a leghosszabb napunk. Hajnali kelés és indulás után a mexikói határ felé robogunk és úttalan utakon kb. 5 óra alatt érjük el a határfolyót (Usumacinta) ahonnan motoros kajakok visznek át a fél órával feljebb található mexikói belépési pontra. De itt mi még nem szállunk ki, hanem tovább megyünk 1.5 óra alatt Yaxchilan dzsungelbe rejtett romvárosáig, amit jól be is járunk. Ezután kb. 1 óra alatt érünk vissza a mexikói határig, ahol belépünk az országba, majd 5 órát utazunk Palenque városáig, ahol a szállásunk is lesz. Akinek még van energiája vacsorázni, egy nagyon hangulatos élő zenés étterem működik a szabadban a romok bejáratától nem messze, érdemes kipróbálni.

Reggel Palenque romjainál kezdjünk, amiket északról mocsaras síkság délről pedig zöldellő hegyvidék vesz körül. Ez Mexikó legmagasabb átlagos csapadékmennyiséggel rendelkező területe is. Több más maja templom mellett itt található az a híres kőtábla, amelyen Pacal (nem a pörkölt) király, Eric Von Däniken kutató szerint egy űrhajón ül, ami egyik bizonyítéka annak, hogy ezt a civilizációt is földön kívüliek hozták létre. Ennek ellentmondanak azok az archeológusok, akik szerint nem űrhajó vagy űrmotor (mert tényleg úgy néz ki) ez, hanem az élet fája (Ceiba fa), amin Pacal halála után a halottak világába, Xibalba-ba ereszkedik le. Reggel 8-12 között bejárjuk a romokat majd egyből a repülőtérre igyekszünk, hogy elérjük a délutáni gépet Meridába. Szállásunk is itt lesz ebben a gyönyörű belvárossal rendelkező koloniális városban.

A Mérida és Cancun közötti út mellett található Chichén Itzá a több mint 10 négyzetkilométeres területen elterülő gyönyörűen helyreállított maya romváros, mely jelenleg a világ új 7 csodájának egyike. Ide kb. 1.5 óra alatt érünk el. Leglátványosabb épülete a Kukulkan piramis, aminek a tetejéhez mind a 4 oldalán egyenként 91 lépcső vezet. A legérdekesebb dolog mégis az, hogy tavaszi, illetve őszi napfordulónál (március 21 és szeptember 21) az északi oldalon a lépcsőt érő napsugár árnyéka a nap mozgásával egy, a piramis teteje felé kúszó kígyót rajzol ki. De ha nem pont ezen a két napon érkezünk, akkor sincs miért búsulni, hiszen a hely minden időszakban varázslatos, és a legfontosabb maja romok közé tartozik. Folytatva utunkat meglátogatjuk még Tulum tengerpartra épült romjait, ahova kb. 2 óra alatt jutunk el, 130 kilométerre Cancuntól. Talán a legszebb fekvésű maja romok egyike. A 15 méteres sziklákról a tenger felé emelkedő romok egy kilométerre vannak a főúttól. A spanyolok először 1518-ban látták meg, és jelenleg nem csak világhírű maja rom, gyönyörű kilátással, de egyben nagyszerű strand is, ahol a látogatók bátran megmártózhatnak a Karib-tengerben. Estére érünk a Cancunnál sokkal hangulatosabb, sikkes Playa del Carmen városába, ahol a szállásunk is lesz. Számtalan bolt, étterem és kiváló kávézó található ebben a kisvárosban.

Azoknak akik nem kértek hosszabbítást, itt véget ér a programjuk, egy transzferrel a cancuni repülőtérre visszük őket ahonnan hazarepülnek. Akik a hosszabbítás mellett döntöttek, pár napig még élvezhetik a tenegrpartot és a napfényt.