ÓRIÁS KÖRÚT GUATEMALÁBAN ÉS MEXIKÓBAN HONDURASI KITÉRŐVEL 21 NAP/20 ÉJ

A nemzetközi repülő Mexikó fővárosában landol. Mexikó City (magyarul Mexikóváros) a világ egyik legnagyobb városa, a maga 19 millió lakosával. Majdnem kétszer annyian élnek itt, mint Magyarországon. 1519-ben érkezett a vidékre Hernán Cortés konkvisztádor több száz katonával. A bosszúra vágyó leigázott népek segítségével megtörték az aztékok szervezett ellenállását, majd lemészároltak közel 300 000 embert. Az azték fővárost lerombolták, és romjain elkezdték felépíteni a mai Mexikóvárost, ami 1535-ben Új-Spanyolország fővárosa lett. Szállásunk a belvárosban lesz, nem messze a Zócalotól azaz a főtértől.

Teotihuacan romváros Mexikóban, a Mexikói-völgy északkeleti részében fekszik. Virágzása tetőpontján, az első ezredév első felében Teotihuacan volt a Kolumbuszt megelőző idők legnagyobb városa Közép-Amerikában. Az archeológiai terület (melyet ma San Juán Teotihuacán–nak hívnak és Mexikóváros törvényhatósága alatt áll), körülbelül 40 km-re van északkeleti irányban Mexikóvárostól. 150 és 450 között a város területe több mint 30 km² volt, a lakosság száma 150,000 és 250,000 között mozgott. A városállam befolyása Guatemaláig terjedt. Legfontosabb építményei a Nap Piramis ami 63,5 méter magas, és a Hold Piramis ami ugyan csak 45 méter magas, de egy dombra épült, így egymagasságban vannak. Innen az egész Latin-Amerika szerte híres Guadalupei Bazilikába látogatunk. A feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén a Tepeyac dombon, az azték kukorica istennő Tonantzin lerombolt templomának helyén Szűzanya. Az aranyködbe burkolózó nő arra szólította föl a férfit, hogy a helyen templomot emeljenek neki. A püspök nem hitt neki, és egy jelet kért. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált. Ekkor már hitt neki a püspök és itt épült meg a Miasszonyunk-székesegyház. A találkozás emlékére minden évben december 12-én tartják a Guadalupei Miasszonyunk ünnepét. A Bazilika után érintve egy két látnivalót érkezünk a fővárosba, ahol megszállunk.

Délelőtt Mexico City nyüzsgését hátrahagyva kelet felé repülünk Tuxtla Gutierrezbe ahonnan busszal megyünk tovább San Cristobal de las Casas városába, ami Mexikó legszegényebb területén, Chiapas tartományban található és ahol minden negyedik lakos indián. Sokak szerint ez a legszebb koloniális város egész Latin-Amerikában, talán, mert nagyon szépen helyreállították a legtöbb épületet. A zapatisták (Emilio Zapata után elnevezve, aki az indiánok  jogaiért és földjéért harcolt) központja ez a város, ahol szinte mindenhol megvehetjük a Che Guevarához hasonlóan rajngott Subcommendante Marcos arcképével díszített pólónkat. Ő volt az az álarcos pipázó zapatista vezér, aki 1994-ben gyakorlatilag elfoglalta San Cristobalt, de a kormány visszaszorította gerilláival  együtt a chiapasi erdők mélyére, ahol valószínűleg még most is tovább  szervezi ellenálló tevékenységét. 1997-ben anti-Zapatisták a környéken 45 indiánt  mészároltak le, ami újabb lökést adott a szervezetnek és 2001-ben tüntetést szerveztek Mexico Citybe de senki nem hallgatta meg őket. Marcos 2003-ban bejelentette hogy útblokádokat fog lerakni és pénzt szed be a turistáktól, de ilyen esetről azóta sem hallottunk. A repülőtérről San Cristobal felé megállunk Chiapa de Corzoban, ahonnan gyors hajókkal a Sumidero Kanyonba visznek. A kanyon közel egy kilométer magas sziklafala mellett elhaladva nem csoda, ha bárkinek kisebbségi érzése támad. A mintegy másfél órás hajókázás során krokodilokat, iguánákat, vad majmokat és számtalan madárfajt láthatunk, az út végén pedig a kanyont lezáró vízerőmű gátja előtt haladunk el. Szállás San Cristobalban.

Ébredés után Chiapas tartomány legmagasabb (120 m) vízesését az El Chiflónt látogatjuk meg, ahol fürdési lehetőség is lesz. Délután pedig lesz még idő elbúcsúzni ettől a szép várostól.

Ez a napunk többnyire a Mexikóból Guatemalába történő átlépéssel fog telni. Kora reggel indulunk buszunkkal, a határon a szokásos papírmunka után buszt cserélünk a guatemelai oldalon és azzal folytatjuk utunkat az Atitlán-tó partján fekvő Panajachel városába, amit a sok USA turista miatt már el is nevezték Gringotenangonak (gringo = green go, mexikóiak mondták a  megszálló USA katonáknak akik zöld uniformisban voltak)

A délelőtti órákban, kényelmes ébredés után vízitaxival indulunk szállásunkra Santiago Atitlánba, ami a tóra és a San Pedro vulkánra néz, egy kis öbölben. A tó sokak szerint a világ legszebb tava, igaz is lehet, hiszen a beomlott vulkán helyén képződött, néhol 320 méter mély (és így Közép-Amerika legmélyebb tava) tó hatalmas nyugalmat áraszt. Három vulkán található a közelben, a San Pedro és Tolimán vulkánok, már kihunytak, az Atitlán vulkán pedig 1853-ban tört ki utoljára. A környéken élő mayák eredeti népviseletüket hordják, így nem kell messzire mennünk tanulmányozni azt. Guatemala híres madara, amiről a pénzük is nevét kapta, a Quetzal nagyobb csoportokban él a tó körüli erdőkben. Garantált lesz a kikapcsolódás a tóra néző nyugágyak egyikéből, vagy a közeli faluközpontban garantált turistamentes vacsorát ehetünk.

Kényelmes ébredés után hajózással és sétával egybekötött programunk lesz aminek során ellátogatunk a környékbeli falvakba (San Pedro la Laguna, San Pablo la Laguna) illetve San Marcos La Lagunába (ide leginkább csak a hippik és a meditálni vágyók jönnek, a helynek ugyanis spirituális erőt tulajdonítanak, így nem csoda hogy spirituális, meditációs, reyki és holisztikus terápia központ lett, és még piramis alakú szállásokat is építettek) ahol megvacsorázhatunk az őrült franciánál ;).

Újabb vízitaxival vissza is értünk Panajachelbe, ahonnan még egy óra sincs a 2000 méteren fekvő Chichicastenango (Guatemala Citytől 140 km) falu és a csütörtökön és vasárnap nyitva tartó piaca, amit semmilyen Guatemalaba látogató turistának nem szabad kihagynia. Egyesek szerint ez egész Latin-Amerika legszínesebb piaca. A templomtér köré telepített piacon a helyi szőttesektől és fafaragásoktól a legkülönbözőbb paprikafajtáig, az ősi indián gyógyszerektől a kerámiáig minden megtalálható. Számomra Guatemala és az ilyen piacai a legnagyobb hasonlóságot Peru és Bolívia hasonló helyeivel mutatták, annak ellenére hogy ezeket az országokat egész Közép-Amerika választja el egymástól. Ne csodálkozzunk azon, ha a nyakában kígyót tartó, és az indiánok nyelvén prédikáló csodadoktorok előtt ámuló helyiek tömegét kell kerülgetnünk, ez is a piac része. Másik látnivaló a piac tőszomszédságában álló 400 éves Santo Tomas templom, ahol a sámánok a mai napig tartanak rituálékat. E templom 18 lépcsője egyébként a régi maya naptár egy-egy havának felel meg. Estére érkezünk az 1543-ban alapított, az Agua vulkán (3765 m) lábánál fekvő, koloniális épületekkel tűzdelt Antigua Guatemalába.

Antigua Guatemala az egyik legjobb állapotban lévő koloniális város látnivalói közül ezen a napon érdemes felkeresni a főteret az 1739-ből való kútjával, az 1760-ban épített Katedrálist, a Koloniális Múzeumot, San Francisco és La Merced templomokat, valamint San Augustin, Santa Clara és Las Capuchinas romjait, illetve a számtalan felújított koloniális épületet, kávézókat,  kis kézműves boltokat, bútorboltokat,  az igen vicces kiszuperált iskolabuszokat felvonultató buszpályaudvart és a mellette lévő  piacot. Aktívabbaknak a fortyogó Pacaya vulkán megmászása javasolt, mert a 2-3 órás mászás után szinte méterekről nézhetjük a folyó lávát, amennyiben épp kitörés előtt van.

Délelőtt indulunk Antigua Guatemalából Rio Dulce felé útbaejtve Hondurast, amit egykor Banán Köztársaságnak is neveztek, mivel az országot gyakorlatilag a banántermelő cégek irányították, akik 1913-ra már a nemzeti bevétel 66%-át adták. Itt esett meg 1969-ben a mindössze 4 napig tartó futball háború is, El Salvadorral, ami egy világbajnoki selejtező meccs után tört ki. Ezek után belső politikai ellentétek, korrupció, és a majdnem mindent elsöprő Mitch hurrikán tette tönkre az országot. Pár éve puccs is volt az országban, szóval az emberek nem unatkoznak... De mi a copani látogatásunk során mindettől távol leszünk, egy nyugodt határ menti eszméletlenül hangulatos kisvárosban. Copán romjait 1576-ban fedezték fel de csak közel 400 év múlva kezdődtek meg a modern kori régészeti feltárások a területen, azóta a világörökség része lett. Hondurasból Copan Ruinas nagyon hangulatos kisvárosát látjuk a copáni romokon kívül. Mivel a romok nem túl nagy területet ölelnek fel, egy-két óra elég a meglátogatásukra, ráadásul a faluból gyalog is megközelíthetőek. Szállásunk a városban lesz.

Kora reggel indulunk Copán városából vissza Guatemalába a karibi partok felé. Útba ejtjük Quiriguá híres sztéléit. Ezek a valaha talált legnagyobb maya oszlopok, melyek közül a legmagasabb, a föld alatti részével együtt 10,6 m magas, közel 65 tonnát nyom és K'ak' Tiliw Chan Yopaat királyt ábrázolja. Quirigua a szomszédos Copán adófizetője volt, de történelme során többször összetűzésbe is kerültek. Ezek után folytatjuk utunkat Rio Dulce városa felé, ami az El Golfete kiszélesedő ágán található, ahol "Castillo San Felipe" spanyol erőd is épült. Ennek feltárását 1955-ben egy magyar, dr. Szécsi János vezette. Szállásunk nem messze innen lesz.

Reggel az El Golfete tóba futó folyón át, az Amatique-öbölbe hajózunk. Útközben tavirózsákat, hatalmas part menti sziklákat és kezdetleges módszerekkel halászó embereket láthatunk. Átsétálunk Livingstonon. Ez a város rendkívül sokszínű, többnyire feketék lakják, valamint guatemalai indiánok, illetve Indiából érkezett telepesek leszármazottjai. A feketék nem is spanyolul hanem gariffuna nyelven beszélnek, sokan raszta hajat hordanak, és hát nem stresszelik agyon magukat. A város másik oldalán vár a hajó és a Siete Altares nevű vízeséshez indulunk, amit egy rövid hajóút és dzsungelséta után érünk el. Ezután egy kihalt tengerpartot látogatunk meg, a Playa Blancat, ahol nyugodtan ejtőzhetünk a nap hátralevő részében, majd visszahajózunk és Rio Dulceben töltjük az éjszakát.

Kisbuszunkkal a Petén Itza-tó partján fekvő Santa Elenán keresztül Flores kicsiny szigetéig utazunk, ahol a szállásunk is a tóparton lesz. Flores nagyon hangulatos hely, sok-sok souvenir árussal és hangulatos éttermekkel, bárokkal, amelyeket este mindenképp érdemes felkeresni. Ha december 7-én épp s kisvárosban vagyunk, akkor szemtanúja lehetünk az ördög égetésének. Ez egy kisebb ünnep, amikor petárdákkal teledugott ördögöket gyújtanak meg az utcákon, majd hatalmas étel kirakodó vásár van késő estig, ahol mindenféle hely fínomságot kóstolhatunk meg, amit az ott lakók a házaik elé kitett asztalokról zene kíséretében árulnak.

A Tikal nemzeti Park az El Peten trópusi dzsungelében található, 576 négyzetkilométeren terül el, és ebből a maya romváros kb. 4000 épülete 16 négyzetkilométert tesz ki. Az UNESCO 1979-ben a Világörökség részének nyilvánította a területet. A Tikal romok bejárata Florestól mintegy 70 perc minibusszal. Nyugodtan számoljunk 4-6 órát a romok bejárására, amiken kívül ha figyelünk számtalan állatot is felfedezhetünk, majmokat, quetzalt, gyíkokat, és még akár kígyót vagy tucant is.

Floresből egy kalandos út következik részben betonozott, részben kavicsos úton a semmin keresztül az eldugott Mexikó-Guatemala határig, ahonnan nem is vezet tovább út, így csomagjainkkal hajóra szállunk, áthajózunk az Usumacinta folyó túloldalára, ahol mexikói sofőrünk vár már, és a kötelező papírozás után, nádfedeles motoros kenukkal Yaxchilan őserdőben rejtőző romjai felé indulunk. Késő délután indulunk tovább Palenquébe. Szállásunk igény szerint vagy a szinte közvetlenül a romok szomszédságába épült erdei bungalókban, vagy a város egyik új hotelében lesz.

Reggel Palenque romokhoz indulunk, amiket északról mocsaras síkság délről pedig zöldellő hegyvidék veszi körül, és ez Mexikó legmagasabb átlagos csapadékmennyiséggel rendelkező területe is. Itt található az a híres kőtábla is, amelyen Pacal (nem a pörkölt) király, Eric Von Däniken kutató szerint egy űrhajón ül, ami egyik bizonyítéka annak, hogy ezt a civilizációt is földön kívüliek hozták létre. Ennek ellentmondanak azok az archeológusok, akik szerint nem űrhajó vagy űrmotor (mert tényleg úgy néz ki) ez, hanem az élet fája, amin Pacal halála után a halottak világába, Xibalba-ba ereszkedik le. Hát, ennek eldöntését megint csak mindenki fantáziájára bízzuk... Folytatjuk utunkat a 35 m magas és 60 méter mély medencébe ömlő vékony vízesés, Misol Ha irányába, nem messze tőle fekszik Agua Clara, a gyönyörű ékszínkék színű folyó, és talán mind között a legszebb, Agua Azul. Ez utóbbi egy vízeséssorozat, amely mészkőfalakon át ömlik a tágas medencékbe, amelyekben kellemesen megpihenhetünk, miközben élvezzük a napsütést. Innen Palenquebe megyünk vissza, és itt töltjük az éjszakát.

Délelőtt kényelmes tempóban Campeche tengerparti kisvárosába utazunk, hogy megszálljunk a másnapi program előtt.

Reggeli után Uxmal romjaihoz igyekszünk, amelynek neve "Oosh-mahl",  "Háromszor Épített"-et jelent, és az úgynevezett PUUC útvonal része. A sok környékbeli piramis egyik legnagyobbika és legérdekesebbje. A Nagy Piramisról lenyűgöző látvány nyílik a körülöttünk elterülő dzsungelre. Számtalan épülete közül említésre méltó a labdajáték-tér, a 35 méter magas Jós piramisa, a gazdag kőfaragásokkal díszített Szerzetesek-tere, és a közel 100 méter hosszú Kormányzói Palota. Ezután Loltun-barlangjába megyünk, aminek közel 800 méter hosszú látogatható szakaszát kizárólag helyi vezetővel lehet bejárni. A helyenként 25 méter magas barlangrendszerben talált tárgyak maradványainak elemzése során megállapították, hogy ezek Kr.e 3000-9000-ből származnak, és egyben Yucatán félszigeten élt nomád emberek első nyomai. Ezen kívül ősember falfestményei pontosabban kézlenyomatai is megtalálhatóak. Érdekes az is, ahogy bemutatják, hogyan nyertek ivóvizet a teljesen száraz vidéken , hogyan szellőzik a barlang, és hogyan zenéltek a hatalmas üreges cseppkőoszlopokon. Innen egyenesen Mérida városába sietünk, aminek koloniális belvárosában szállunk meg, ahol Észak-Amerika (merthogy Mexikó ahhoz tartozónak tartja magát) és talán Latin-Amerika legrégebbi temploma található.

A Mérida és Cancun közötti út mellett található Chichén Itzá. A több mint 10 négyzetkilométeres területen elterülő gyönyörűen helyreállított maya romváros, amely jelenleg a világ új 7 csodájának egyike. Leglátványosabb épülete a Kukulkan piramis, aminek a tetejéhez mind a 4 oldalán egyenként 91 lépcső vezet. A legérdekesebb dolog mégis az, hogy tavaszi, illetve őszi napfordulónál (március 21 és szeptember 21) az északi oldalon a lépcsőt érő napsugár árnyéka a nap mozgásával egy, a piramis teteje felé kúszó kígyót rajzol ki. De ha nem pont ezen a két napon érkezünk, akkor sincs miért búsulni, hiszen a hely minden időszakban varázslatos, és a legfontosabb maya romok közé tartozik. Folytatva utunkat meglátogatjuk még Tulum tengerpartra épült romjait, 130 kilométerre Cancuntól. Talán a legszebb fekvésű maya romok egyike. A 15 méteres sziklákról a tenger felé emelkedő romok egy kilométerre vannak a főúttól. A spanyolok először 1518-ban látták meg, és jelenleg nem csak világhírű maya rom, gyönyörű kilátással, de egyben nagyszerű strand is, ahol a látogatók bátran megmártózhatnak a Karib-tengerben. Estére érünk a Cancunnál sokkal hangulatosabb, sikkes Playa del Carmen városába, ahol egy 4 csillagos medencés hacienda jellegű szállodában szállunk meg, egy sarokra a tengerparttól. Számtalan bolt, étterem és kiváló kávézó található ebben a kisvárosban.

Élvezzük ki az utolsó napot ezen az elbűvölő helyen, vagy a medencében tequilázással, vagy tengerparton napozással és fürdéssel vagy a közeli korallzátonyoknál snorkelezéssel és búvárkodással. Áthajózhatunk és bejárhatjuk Cozumel szigetét, vagy ellátogathatunk a közeli aquaparkok egyikébe (Xcaret, Xel-Ha, Tres Rios), vagy úszhatunk delfinekkel (Delphinus, Dolphinarus), hogy csak párat említsek meg a hely adta számtalan lehetőségből. És mivel csak 60 kilométerre vagyunk Cancuntól, egy óra alatt akár kényelmesen el is látogathatunk oda, és megnézhetjük saját szemünkkel, hogy miért is nem ebbe a "turistagyárba" jöttünk.