ÉSZAK-PERU KÖRUTAZÁS 12 NAP/11 ÉJSZAKA

Limába valamelyik nemzetközi légitársasággal érkezünk, általában az esti órákban. A 9 milliós főváros nagy része bádogházakból áll, ezért is különösen érdekes látni a kontrasztot a repülőtérről Miraflores negyed felé haladva. Dél-Amerika jelenleg leggyorsabban fejlődő gazdaságának fővárosában vagyunk, ami ennek köszönhetően napról napra változik és javul. Miraflores egy nyugodt sziget a káoszban, rendezett parkok, nívós szállodák, kitűnő éttermek és a hazai színvonalat is lepipáló szupermarketek váltják egymást, és itt található a legtöbb szálloda és turista, valamint a magas falú partszakaszra épült lélegzetelállító kilátással bíró Larcomar teraszos bevásárlóközpont is. Ez a tengerparti "pláza" kicsit jobb adottságokkal rendelkezik, mint a mi Westendünk, egy sör, kávé vagy kellemes vacsora társaságában nézhetjük a végtelenbe nyúló óceán feletti vörösesen izzó naplementét. Szállás Limában.

Reggel a Limától 200 kilométerre a Supe folyó völgyében fekvő Caralba igyekszünk. Útközben megállunk egy rövid időre Huaralnál, ami speciális szabadtüzön készült malacsültjéről ismert. KB. 4 óra alatt érkezünk Caral városába ami az amerikai kontinens, sőt valószínűleg az egész világ egyik legősibb városa, 2009 június 28 óta pedig Caral-Supe szent városa néven az UNESCO világörökség része. Caral 60 hektáros területe két, a földbe süllyesztett kör alakú részből áll. A település hat piramis szerű épület határolja, melyek legnagyobbika 160 m hosszú, 150 m széles és 18 m magas. A piramis bejáratánál két, egyenként 3,5 m magas gránitmonolit áll, melynek eredetéről és arról, hogy került ide, semmit nem tudni. A földbe süllyesztett területek amfiteátrumra emlékeztetnek. Caral kora a radiometrikus kormeghatározás alapján 4600-5000 évre tehető, így egyidős olyan jól ismert civilizációk fénykorával, mint Mezopotámia, Egyiptom vagy India. Paul Kosok ameriaki utazó írta le először a helyet, aki 1949-ben Richard Schaedel szntén amerikai régésszel utazott ide. 1975-ben egy perui építész, Carlos Williams készített egy első részletes leltárt a Supe Völgy archeologiaia helyeiről, amikor ezt a helyet is regisztrálta. A hely tovűbbi érdekessége, hogy a tanulmányok szerint létezett egy igen hosszú 500-1000 éves periódusa, melynek során teljes béke honolt a területen, mivel se fegyverkészítésnek se védelmi vonalaknak nyoma sincsen. Innen az egy órára található szállásunkra érkezünk.

A tengerpartról 4 óra alatt érünk az Andok gerincére a Cordillera Blanca hegylánchoz. Itt több megálló után érkezünk a klímaváltozás miatt a világn az egyik leggyorsabb mértékben visszahúzódó gleccseréhez a 4800 méteren található Pastoruri gleccserhez. Kb 1.5 óra alatt járjuk meg oda vissza a kilátót erre a hatalmas gleccserre. Visszafelé pedig útközben fényképezkedhetünk a Peruban és Bolíviában az Andok magaslataiban őshonos és a világ legnagyobb broméliaféléjével a Puya Raimondiival, mely akár 15 méteresre is megnőhet. Szállásunk a Huarazba vezető úton lesz.

Reggeli után elndulunk a Kr.e. 1200-ból való és az UNESCO világörökség részét képező Chanvín de Huántar szertartási központba. Chavín de Huántar az egyetlen hely, ahol ezen kultúra jelképévé váló kőreliefek megtalálhatóak. A reliefek természet fölötti lényeket ábrázolnak, részben emberi részben állati formákat hordozó jellemzőket mutató, gyakran ragadozó nagymacska fogaival kiegészítve. Innen 3 óra alatt az északra vezető országúton Huarazon túl, másnapi uticélunkhoz közelebbi szállásunkra érkezünk.

Mozgalmas napunk lesz, ezért korán útra kelünk. Utunk az 1970 március 31-i földrengés emlékhelyén vezet át. Ezen a napon egy hatalmas földrengést követően a szomszédos Huascaran hegyről induló lagúnákon is átvágó lavina eképesztő 280 km/ó sebességgel mintegy 53 millió köbméter hordalékkal temette örökre Yungayt és a környező településeket. Csak a magasabb pontok maradtak érintetlenül, minden más odalett és a mai napig is eltemetve fekszik az emlékhely alatt. Innen egy óra alatt a gyönyörű Llanganuco tavakhoz érkezünk. Innen visszamegyünk a főútra, ahonnan észak felé folytatjuk utunkat és 3 óra alatt érjük el a türkíz színű Paron laguna kilátópontját. Sokan nem tudják de az egyébként egy magyar által alapított Paramount Pictures filmstúdió logójában az egyik itt található hegycsúcs szerepel. Hogy melyik, azt ott megtudjátok ;) Másfél óra múlva jutunk vissza Caraz városába, ahol szállásunk is lesz.

Reggeli után átszeljük az Andokot és a tengerparti Panamericana autóúton északra vesszük az irányt. Carazból 4-5 óra alatt jutunk Trujillo városába. 1534-ben, néhány évvel azután, hogy a spanyolok megérkeztek Peruba, Diego de Almagro megalapította a mai várost Trujillo de Nueva Castilla néven. 1534-ben, néhány évvel azután, hogy a spanyolok megérkeztek Peruba, Diego de Almagro megalapította a mai várost Trujillo de Nueva Castilla néven. A 19. században itt kiáltották ki először a függetlenséget, ennek köszönhetően 1825-ben a megyét, amelyhez tartozik, La Libertad, azaz „a szabadság” névre keresztelték át. A 20. században a környéken számos nagybirtok alakult ki, amelyeken főleg cukornád termesztésével foglalkoztak. Az 1970-es évek mezőgazdasági reformja a nagybirtokokat a munkások tulajdonában álló szövetkezetetté alakított. Főtere színes koloniális házaival sok szép fotó megihletője. Itt töltjük délután hátralevő részét.

A mai napot Chan Chan, Dél-Amerika legnagyobb prekolumbián városromjának, az egykori Csimu Királyság fővárosának meglátogatásával kezdjük. sűrűn beépített lakótömbökkel, közöttük piramisokkal és szentélyekkel – a világ legnagyobb vályogból épített városa. A 18 négyzetkilométeren elterülő, szépen tervezett 13. századi város a világ legnagyobb vályogból épített városa. Virágkorában a 15. században, 30-60 000 lakosa volt. A csimu kézművesek páratlan szépségű kerámia-, arany és ezüst dísztárgyakat állítottak elő, és fontosabb épületeiket is aranyalapokkal díszítették. Művészetük jól nyomon követhető a város romos falain. Trujillo y Chan Chan közelében található Huaca del Dragón vagy másik nevén a Huaca de Arco Iris. Ez is agyagtéglából épült és ceremóniaközpontként szolgált a chimú kultúra idején (1100-1450 között). Egyes kutatók ennél régebbire, 800 és 1000 közé a moche kultúra végének idejére teszik az építését. Falai gazdagon faragottak és nagyon jól megörződtek. A következő és egyben utolsó helyszínen a Huaca del Sol és a Huaca de Luna található. Mindkettő a moche kultura idején épült szintén agyagból. A Huaca del Sol-on időszámításunk szerinti 450-re már 8 különböző réteg épült egymásra, hisz minden rétegre egy új téglaréteget húztak fel. A körülbelül 130 millio agyagtéglából álló épület valószínűleg a pre-kolumbián idők legnagyobb agyag struktúrája volt a kontinensen. 340 x 160 méteres alpaja volt és 50 méteres magassága. Sajnos az erózió és a spanyolok aranyrablásainak megkönnyítésére ideterelt folyó nagyban megrongálta, így körülbelül a 75%-a már eltűnt. A Huaca de la Luna, a Sol "kistestvére" de ez az, amelyik a legtöbb információt nyújtotta a helyszínről a régészeknek. Faragott és festett falaiban mi is gyönyörködhetünk. Ezután visszamegyünk Trujilloba és ismét itt szállunk meg.

*Mivel sokszor szerepel az út során a "huaca" kifejezés ezért nem árt egy kis magyarázat, hogy mit is jelent. A huaca összefoglaló néven jelentette a quechuák által tisztelet összes szentséget melyek lehettek szentélyek, bálványok, templomok, sírok, múmiák, szent helyek. Ezeket különbözö szertartások keretében tisztelték.

Trujilloból Észak Peru másik fontos városába Chiclayoba utazunk. Ez kb. 3.5-4 óra. Útközben megállunk az El Brujo-ként (a Boszorkány) ismert régészeti helyszínen, melynek területén 3 huacat is találunk (Huaca Prieta, Huaca Cao Viejo és Huaca Cortada). Bár a helyszínen már 5000 évvel ezelőtti emberi jelenlétre utaló bizonyítékokat találtak, a legfontosabb időszaka a moche kultura alatt volt kr.e. 1200 körül. Itt találták meg az egyik moche uralkodónő sírhelyét és múmiáját, akit Señora Cao-nak neveztek el. Szállásunk a tengerparttól nem messze épült Chiclayo városában lesz.

A terület legnagyobb régészeti flefedezése volt, amikor a Huaca Rajada nevű helyen egy perui régész Walter Alva 1987-ben megtalálta a 3. században élt uralkodó szinte érintetlen temetkezési helyét. Señor de Sipán (Sipán ura) sírjának és maradványainak a megtalálása felbecsülhetetlen értékű volt, hisz ez a korabeli Peru egyetlen megtalált uralkodója. Tudományos analízisek sorát végezték rajta, DNS teszteket, aminek eredményeként megállapították hogy 163 centi magas volt, és 45 éves kora küröl érte a halál, 2016-ban pedig 3D-s digitális modellt is alkottak, amikor először vált láthatóvá az 1700 éve meghalt uralkodó arca. Magán a helyszínen egy kisebb múzeum üzemel csak, a fő leletet egyéb más tárgyakkal egy modern múzeumban a Museo Tumbas Reales del Señor de Sipán-ban állították ki. A több, mint 3000 négyzetméteres múzeum formáját a pre-inka kulturák, elsősorban a moche kultura piramisai ihlették. Miután bejártuk, elmegyünk még a Brüning múzeumba is, ahol elsősorban Hans Heinrich Brüning német kutató gyűjteményét láthatjuk. A gyűjteményt a perui állam 1924-ben szerezte meg és azóta is bővíti. A múzeum a különböző pre inka kulturák felbecsülhetetlen értékű szőtteseiből, kerámia tárgyaiból, ékszereiből, temtekezési maszkjaiból és aranytárgyaiból mutat be több, mint 1500 darabot. A délután hátralevő része szabad, este pedig egy 9 órás kényelmes éjszakai buszozásra indulunk vissza az Andokba.

Hajal 6 óra körül érkezünk Chachapoyas hangulatos kisvárosába. Innen tovább is állunk egy privát busszal délre a Kuelapba induló felvonókhoz. A nemrég 2017-ben kiépített felvonók 20 perc alatt visznek a romvároshoz, ami korábban egy döcögős másfél órás 32 km-es buszút vagy egy oda 4 órás vissza 2 órás 1200m szintkülönbséget bejáró 9km-es túra volt. És hogy mit is látunk? Machu Picchu és Choquequirao után az egyik legfontosabb romvárost, amely 3000 méter magasban az Andok és az Amazonas találkozásánál fekszik. A chachapoya indiánok építették, de nem világos, hogy jelenlétük -mely i.sz. VIII századtól a spanyolok megérkezéséig tartott- melyik szakaszában. 600 méter hosszú helyenként 110 méter széles kő platformra épített kőrkörös kőépítményekről van szó, melyek funkciója nem egyértelmű, sokan erődnek, mások vészhelyzet esetén használható menedéknek tartják. Falai helyenként a 19 méteres magasságot is elérik és 550 építménye van, melyekből csak 5 négyszögletes alapzatú. Fénykorában mintegy 300 000 ember lakta a környéket, jelenleg csak részben feltárt, ezért is lesz különleges hangulata a látogatásnak. Innen visszaindulunk északra és meglátogatjuk Carajía a folyótól 200 méter magasba egy sziklaszirtre rakott 2.5m magas szarkofágjait. A chachapoyák ezen egyedi temetkezési formái máshol nem megtalálhatóak és nehéz megközelíthetősége védte őket évszázadokon keresztül. Innen Cocachimba faluba megyünk a másnapi kirándulásunk kiindulópontjához. Útba esik még Quiocta barlangrendszere, mely csak opcionális megálló lesz, hisz bent nincs világítás, és gumicsizma kell a meglátogatásához. Szállás Cocahimba falujában a vízesésre néző hotelben lesz.

Egész napunk lesz a Gocta vízesés bejárására. A helyszínt a helyi lakosok természetesen már ismerték rég, de egy helyi legenda miatt, miszerint egy szőke szirén ejti rabul az arra járókat, nem merészkedtek a közelébe, mígnem egy német felfedező nem is olyan régen, 2006-ban nekiindult, hogy megmérje a vízesés magasságát. Ő már 2002-ben is járt a térségben, helyi temetkezési szokásokat kutatva, amikor hallott ezekről a hatalmas vízesésekről. Merthogy Gocta a maga 771 méteres magasságával (ezzel Peruban a 3. legmagasabb és a világon a 16.) csak az egyik vízesés a környéken még vagy 22 található. Köztük a világ 5. és Peruban a 2. legmagasabb a Yumbilla vízesés is. A túránk oda vissza 5-6 órát vesz igénybe, de nem túl megerőltető a látvány pedig mindenért kárpótol. Már útközben látni fogjuk a hatalmas vízesést de az aljához érve akár meg is fürödhetünk benne! Ezzel zárjuk a napot és az utat is és pihenünk meg a vízesésre néző szállásunkon.

Reggeli után a Sonche kanyon kilátójához megyünk, ami nem messze található Chachapoyas repterétől, ahonnan repülőnk délelőtt Limába indul, majd onnan haza. Persze aki valamelyik hosszabbítást kérte, annak a kalandok még közel sem érnek véget...